Folia archeologica 8.
Mihalik Sándor: Pivirotti kőedénygyára
Mihalik Sándor Fiúörökös hiányában özvegye 1826 áprilisának végén a pestbudai újságban eladásra kínálja a legkorszerűbben felszerelt, új építkezésű gyárát. 9 Vevő azonban nem jelentkezett s így az özvegy kénytelen volt maga vezetni tovább a gyártást. 1834-ben már ő sincs az élők sorában. 1 0 Hagyatéki ingóságaiból 6 török poharat, üveg alatti viaszfigurát, 8 képmást és szobrot, 57 olasz könyvet, 1 termométert és 1 barométert adnak el. Magának Pivirotti Osvald hagyatéki ügyeinek egyes részleteit még 1836-ben is tárgyalják. Ekkor értesülünk arról, hogy hagyatékában 2 eredeti nagy figura, 1 nagy eredeti büszt, 18 kínai tál és 15 mázsa kőedénymassza is volt. Mindezek azonban már csak a múltról beszélnek. A „Kassai Angol-fejéragyag Űj-Fábrika" — érdemes munka után — ekkor szintén már a múlté. Régi könyvek, írások, levéltári anyagok egyes adatai és feljegyzései őrzik már csak emlékét, meg a debreceni Déri Múzeumnak azok az 0. P. jegyes tányérai, amelyeket csak éppen most legújabban sikerült felismerni, mint az egykori Pivirotti-gyár reánk maradt egyedül hiteles emlékeit. Kassán 1801-től kerek négy évtizeden át foglalkoztak kőedény gyártással. Ennek a gyártásnak gyakorlati megindításában Pivirottinak döntő szerepe volt. Később egy saját üzemmel még jobban fokozta tevékenységét. Nem egyszerű, tétova kísérletezés, bizonytalan útkeresés volt ez, hanem egy nagy élet tanulságainak összefogása, kiteljesedése. Ez a gyára 10—15 évig működött. Emlékeinek összeszedése izgalmas és hálás feladat lenne, hiszen kerámiai emlékeink világosan tükrözik a régieknek azt a törekvését, hogy a gyárak mindegyike más hangú és más mondanivalójú legyen. Pivirotti is bizonyára megformálta a maga gyárának, készítményeinek sajátos arculatát. Egyéni színekkel kellett operálnia és termékeit leleményekkel gazdagítani, hiszen Kassán, ugyanabban a városban, egymás közvetlen közelségében mindkét gyár fokozottabban kényszerült saját stílusának, saját modorának a kialakítására. Annak ellenére, hogy egyazon kor egyazon célkitűzései között a gyártmányokban, a fábrikákban és a gyárosok között sok a közös vonás is. Megkíséreltük összeszedni és egybefogni Pivirotti Osvaldónak, kerámiai múltunk e nagy történelmi alakjának a személyéhez és munkásságához fűződő adalékokat. Nemcsak azért, mert az esemény- és történeti adatok felkutatása nélkül kerámiai emlékanyagunk sokszor teljesen néma, avagy csak alig szólaltatható meg, hanem főleg azért, mert az előrehaladó idő parancsolólag sürgeti, hogy múltunk feldolgozását a ma szolgálatába kell állítani. Kerámiai múltunknak rengeteg értéke maradt fenn. Eljött az idő megnézni és megvizsgálni azt, hogy a modern kőedénygyártásunk mit tesz és mit ápol? Számon kérjük: miért nem tudja a múlt nagy tanításait és hagyományait megmutatni a világ előtt? Pivirotti gyára, már most is, amikor még csak pár termékét ismerjük, igazolja, hogy régi kőedénygyáraink nemcsak szaporodtak vagy növekedtek, de gyarapodtak is. Amiként kulturális hagyományainkat a jövőt építésnél fel kell használnunk, úgy kőedénygyártásunknak is mintául kell vennie a Pivirotti-féle most felbukkant tányérokat, fel kell őket újítania, bele kell építeni a dolgozó nép szükségleteit fedező gyártmányok sorába. Mihalik Sándor 9 Vereinigte Ofner und Peisther Zeitung, 1826. 33. szám. 1 0 Kassa város 1834. évi tanácsi jegyzőkönyvében az 1838. szám alatt.
