Folia archeologica 7.
Sz. Burger Alice: A pomázi római sírkő
A pomázi sirkő 83 Igen közel áll ismertetendő darabunkhoz az adonyi sírkőtöredék is. 36 Szerencsére annyi megmaradt belőle, hogy a lovasjelenet és feltehetően a feliratot keretező hornyolt léckeret közé iktatott borostyáninda motívumok találkozása alapján megállapítható az egykori szélesség közepe. Ehhez viszonyítva is a bal felé álló ló, pontosan felezi a sírkövet. A lépő lovat hosszú nyeregtakaróval ábrázolják. Mellette férfialak töredéke látszik, bal lábához helyezett ovális pajzzsal. A töredékes feliratból csak a D és M betűk maradtak meg. Barkóczi— Bonis a II. század 2—3 évtizedére keltezi. Negyedik párhuzamunk a szalki sziget robbantásakor került elő Sztálinvárosban (Dunapentele). Csak a ló töredéke maradt meg, hosszú nyeregtakaróval. 3 7 Fentieket összevetve láthatjuk, hogy Axeto curator sírkövén és a vele kb. egykorú adonyi töredéken egyrészt megkaptuk a lovasjelenet beosztását, másrészt az adonyi töredéken a sírkő középpontját megtalálva a ló elhelyezését. A Flavus kövön figyelemre méltó volt a lovasábrázolás, és a nyeregtakaró kidolgozása. Mindezek alapján a pomázi sírkőtöredék azon I. sz. végi, II. sz. elejei katonai sírkövek csoportjába tartozik, amelyet lovasoknak állítanak. A pomázi sírkő készítésének helyét és idejét illetően szerencsés helyzetben vagyunk. Nagyszámú párhuzamok alapján — díszítményeit és beosztását tekintve egyik aquincumi műhelyhez kapcsolhatjuk. Ebben az aquincumi műhelyben készülnek a II. sz. elején azok a katonai sírkövek, amelyeknek a következő beosztásuk van : a timpanonnal záródó, nagyméretű kövek felső részét két oszloppal keretezik. A kissé beinélyített mezőben vagy clipeus és taeniával ellátott koszorút, vagy szőlőindákkal és taeniával díszített koszorút faragtak ki. A kettős hornyolattal keretezett feliratos mezőt a felirat alsó végével egymagasságban — kehelyből induló — borostyánindadísz keretezi. Ez vagy megszakítás nélkül megkerüli a felső sarkokat és a középen találkozik vagy csak kétoldalt fut fel. A felső sávba D és' M betűket vésnek vagy pedig, mint a pomázi kő egyedüli esetében elütő indamintát vésnek, nem jelezvén a középpontot. 3 8 3 6 L. Barkóczi— É. Bónis : Das frührömische Lager und die Wohnsiedlung von Adony (Vetus Salina). Acta Arch. Hung. 4 (1954) 163. 3 7 Erdélyi 0. : i. m. 244, 77 sz. 33 t., 5, 3 1 Luepintania sírköve : Aquincumi Múz. Ltsz. 465. — V. Kuzsinszky : Aquincum, Ausgrabungen und Funde (Budapest 1934) 217, 465. sz. — L. Nagy : Germania 16 (1932) 289 sk. Cl. Trophimus: Nagy L. : Arch. Ért. (1937) 87, 53"k. L. Val. Seutes : Aquincumi Múz. Ltsz. 464. — V. Kuzsinszky : i. m. 217, 464. sz. - Nagy L. : i. m. 288 skk. M. Her. P u d e n s : MNM. Ltsz. 22/1905. - Erdélyi O. : i. m. 237, 25. sz. 38. t., 3, további irodalommal. — Végül egy csonka sírtábla, melynek borostyánmotívuma meg-egyezik fentiekkel, csak a többi része letörött. Aquincumi Múz. Ltsz. 502. — V. Kuzsin-szky : i. m. 219, 502. sz. — Itt kell kitérnünk M. Her. Pudens sírkövének datálási problémájára is. Nem tudjuk ugyanis éppen a megvizsgált analóg darabok alapján elfogadni Nagy Lajos azon véleményét, mely szerint ez a kó' a III. század elején készült. Arch. Ért. (1923— 26) 114 skk. Erre hivatkozik Erdélyi ü. : A pannóniai síremlékek ornamentikája (Eger 1929) 13, valamint Nagy T. : Bp. R. 15 (1950) 367. A koszorús, borostyánindás csoportot a legerőteljesebben ugyanis éppen M. Her. Pudens sírköve képviseli a II. szd. első két évtizedében. Kizártnak tartjuk, hogy esetleg több mint 100 év távlatában, a lezajlott háborúk után, minden előzménytől függetlenül egy ilyen nyugalmas, virágzó korban létrejöhető művet készítsenek, amely méretarányaiban, kidolgozásában és minden vonatkozásában annyira azonos lenne a fentebb tárgyaltakkal. Nagy Tibor Cl. Trophimus síremlékét is — Her. Pudenséval együtt — a III. századba helyezi. Fenti megjegyzésünk erre a kőre is vonatkozik. — 6*
