Folia archeologica 7.
Sz. Burger Alice: A pomázi római sírkő
A pomázi sírkő 81 Moguntiacum (Mainz) felé menetel. 2 4 Kraft adatai szerint, a Flaviusok előtti időben Germania inferior-ban, 70 után Germania superiorban van. 82 és 90 között Britanniába helyezik. 2 5 Ala Augusta Vocontiorum milliaría c. R. I. u. I. században Germania inferiorban van. 2 6 Ala Indiana Gallorum. Az I. sz. közepe előtt Germania superiorban, 70-től kezdve Germania inferiorban van. 116—134 között ismét áthelyezik Germania superiorba. 2 7 A most tárgyalt síremlékcsoport azon darabjai, amelyeken halotti lakoma van a fenti főmezőben, feltétlenül balkáni eredetre vezethetők vissza. Ezt a nevek vizsgálata is kimutatta. Megnéztünk két olyan i. u. I. sz. közepéről való kölni sírkövet is, amelyen a fenti mezőben halotti lakoma ugyan van, azonban az alsó mezőben nincs lovasjelenet. (CIL XIII 8318, és 8320) Mindkettő Balkánon megfordult c o h o rs katona, tehát nem lovas alakulat tagja volt. Megfigyeltük továbbá néhány példán, hogy egyazon ala-ban szolgáló katonáknál milyen korbeli különbség mutatható ki a lovon ülve harcoló és a lovát nyugodt lépésben vezető típusok között. Míg az Ala Noricorumból pl. a már fentebb tárgyalt CIL XIII 8308, 9309, 8670 sz. köveket Gerster az i. u. 70-80 közti időre helyezi, addig C. Romanius eq. (CIL XIII 7029) sírtábláján, — melyet Gerster 60—70 közé helyez — a lovon ülő, ellenséget maga alá teperő harcos sírkövének prototípusát ismertük meg. 2 8 Továbbá az ala Gallorum Indianaból már ismerjük a CIL XIII 8519 sz. sírkövet. Ehhez hozzávettük a britanniai lelőhelyű (Cirencester) Dannicus eq. sírkövét (CIL VII 66) aki ugyanebben a csapatban szolgált, azonban 43 és 70 között. Itt is a lovon ülő, ellenséget maga alá gyűrő harcost ismertük meg. Fentiek alapján tehát a lovasalakulatok katonáinak olyan sírkövet állítanak örökösei, vagy bajtársai, amelyeken a halottat harc közben örökítik meg. A nagyszámú ilyen jellegű rajnai köveknél ez a főmezőben van kifaragva. A többi tartományokban már ez a jelenet kisebb lesz, a sírkő aljára szorul. Mindig a halott életében fontosnak vélt állomásokat, a szolgálatban elért rangját örökítik meg. Nem »calo« az, aki a sírköveken a lovat vezeti, hanem az elhúnyt maga. Az 1. sz. közepéig létrejövő sírköveken lovon ül, maga harcol. A Flaviusok korától, főleg azonban balkáni csapatok kimutatható befolyására, kb. a 70-es évektől kezdődően divatba jön a halotti lakoma ábrázolása. Az említett balkáni csapatoka Vespasianus uralma alatt lejátszódó batávus felkeléssel kapcsolatban jelennek meg. (Annak jelzésére azonban, hogy az illető lovaskatona volt, az alsó mezőben megjelenik — már nem harc közben, hanem legdíszesebb felszerelésű lovát lépésben vezetve maga a halott.) A nagyobb harcoló egységeknél működő kőfaragók mindig igazodtak a megrendelők egyéni kívánságaihoz, még az esetben is, ha köveik alapbeosztása már megvolt. A fent tárgyalt kölni sírköveken szereplő csapattestek mind megindokoltan a Vespasianus alatti batávus felkeléssel kapcsolatban fordulnak elő ebben az időben Köln környékén. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a Fremersdorf-féle kölni rómaikori topográfia alapján egy korai I. sz.-i temető sírköveit 2 4 Tacitus: Hist. IV. 62. 2 5 K. Kraft : i. m. 157, 520. sz. 2 6 Uo. 164, 710 sz. 2 7 Uo. 153, 410 sz. 2 8 E. Oerster : i. m. 77. 6 Folia Arch. VII.
