Folia archeologica 7.
Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez
38 Csalog József A vincai arcosedényen a lépcsőzetesen meg-megtört párhuzamos vonalakból álló díszítést egyszerű vonalrajzban találjuk meg. Feltehető, hogy egyszerűsített formája ellenére ez is bükki hatást mutat. A Vinca »B«-tiszai-bükki egykorúság mellett ez a jelenség érthető. A kistőkei töredékeknek egy másik tiszai díszítő eleme, a rombikus minta egészen közeli megfelelője Vincán szintén szerephez jutott rokon edényformákon (VI. t. 1.) A több párhuzamos vonallal határolt rombuszok kereteit bizonyára a vincai »Wickelbandkeramik« hatására, kereszt irányú vonalkázást mutat (hasonló keretbefoglalt rombus díszítés, tűzdelt vonalkázás nélkül Drassburg— Taborac tiszai leletei között is előfordul, 5 7 ráadásul itt a tiszai anyag mellett bükki cserepeket is találtak). 5 8 A mi darabjainkkal párhuzamba állított két vincai edény azonban egymással is rokon a nyak díszített felső részén látható sakktábla-minta és a hasukon levő egymásba kapcsolt körülfutó S-szalagokból álló díszítés révén. A textildíszítésektől egészen idegen körbenfutó szalagdíszeknek alkalmazása ezeknek az edényeknek a hasán azt is világosan megmutatja, hogy a két díszítésmódot nem lehet és nem is'szabad egymásból származtatnunk, hogy ez a kettő egymástól függetlenül élt és helyenként alkalmilag összetalálkozott. A szalagdíszes csoport különállását és alkalmi érvényesülését idegen körben jól mutatja a pusztaistvánházai 29. sír egyik edénye. 5 9 Egyáltalán nem valószínű ezért, hogy az Alföldön elvétve előforduló szalagdíszes töredékek régebbiek lennének a tiszai műveltségnél. Bizonyítják azonban azt, hogy a szalagos felületdíszítés hosszabb ideig éreztette hatását a szintén nem rövid életű, de nem szalagdíszes keramikájú Alföld késő-neolit és rézkori kultúráiban. A tiszai műveltség edényeinek a szomszédságához való viszonyát stíluskritikai síkon alapjaiban kell megvizsgálni. Ehhez az szükséges, hogy a különböző műveltségek keramikáját alaposan megismerjük, hogy a felbukkanó edényformák és díszítések eredetkérdésével foglalkozzunk. Végeredményben itt az edényművesség keletkezéséig, a díszítések létrejöttéig kell visszanyúlnunk, mert meggyőződésem, hogy az edényformák és díszítések milyensége a már régebben is létezett, más anyagból készült edényfélékből átszármazott jelenség. — A fentebb mondottak után nem tartom kétségesnek, hogy a Kárpátmedence valamennyi újkőkori csoportja nem egyetlen tőről fakadt, hanem különböző gyökerekből sarjadt s hogy itt tulajdonképpen a különböző formák és díszítések fonódtak úgy össze, hogy a képet első pillanatra szinte érthetetlenné teszik. Az edénykészítés eredetének kérdését mellékes fromában és inkább csak mint érdekességet már régebben is felvetették. Carl Schuchhardt 6 0 például igen érdekes fejtegetésekbe bocsátkozott, amikor az újkőkori edényeket régebbi tök-edények utánzatának tekintette. Feltevése kétségtelenül komoly, mert nemcsak a félgömb- és a bombaformájú edények eredetét világítja meg, hanem az ezeken található díszítéseket, a díszítések vonalvezetését is. Nem lehet vitás, hogy a szalagdíszes edények említett formái valóban tök-edényekből származnak s hogy a körülfutó vonaldíszítés az edény hordozását megkönnyítő, vagy szilárdságát biztosító zsinórozás utánzata. Az is érthető, hogy az ilyen szerkezeti elemeket utánzó díszek mintájára már a tök-edényeken is kialakulhatott a szabadon tervezett, karcolt körbefutó vonaldíszítés. 5 7 R. Pitíioni : i. m. 113 k. M R. Ptítipni : i. ip, 80, .211'j. 5 9 Hillebrand J. : A pusztaistvánházi korarézkori temető. AH 4 (Bpest 1929) 1 t., 5 k. 6 0 C. Schuchhardt : Alteuropa (Berlin 1944) 50 skk.
