Folia archeologica 7.
Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez
A tiszai műveltség 37 zetesség. 5 2 A mondottak után ez nemcsak érthető, hanem szükségszerű is, mert a már kifejtett időbeli párhuzamosságnak megfelelően a bodrogkeresztűri műveltségnek a tiszai eredetű összetevője nemcsak a tiszaival, hanem a bükkivel is egykorú volt kialakulása idején. Természetes e mellett, hogy az említett elemek átvétele csakis a bodrogkeresztúri műveltség korai szakaszában történhetett, mert e műveltség zömében erősen túlélte a tiszait és a bükkit. Időrendi tekintetből ugyanilyen fontosak a crna-barai leletek. Ezen a lelőhelyen a Tisza bánáti szakasza közelében egy újkőkori lakótelepnek ugyanazon rétegében tiszai cserepekkel együtt bükki töredékeket és olyan cserépanyagot találtak, amely erős vincai hatást mutat. A bükki cserepeket Vladimir Milojcic behozottnak tartja, amit rajzos ábrái alapján nem lehet ellenőrizni. 53 Kétségtelen azonban, hogy akár eredeti darabokról van itt szó, akár helyi utánzatokról, a cserepek mindenhogyan a bükki-tiszai egykorúságot igazolják. Érdekességük különben még az is, hogy a crna-barai darabokat Milojcic a Tompa féle I. és 11. szakaszba sorolja, ami — ha ilyen bükki szakaszok léteztek volna — egészen korai egykorúságot bizonyítana és semmi esetre sem a Tompaféle leszármazási elméletet. Az edényeknek nagy távolságokra való szállítását, vízi úton a Tiszán, el is lehet képzelni, ha figyelembevesszük, hogy hasonló jelenségek olyan természeti népeknél is előfordultak, amelyek az újkőkori műveltségi fokon a legutóbbi időkig sem jutottak túl. 5 1 Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a Tisza vonala ebben az időben a hegyaljai obszidiánnak, de talán még a máramarosi sónak is fő kereskedelmi útvonala volt. A szolnoki festett bükki edény (VI. t. 3) jó példa arra, hogy ezt az árut a tiszai műveltség lakossága szívesen fogadta. 5 5 Még utánzására is sor került, ahogyan azt egyik példa mutatja. Ilyen helyi utánzat a bemutatott két kistőkei cserép (V. t. 4—5), amelyet 1899-ben P. Balogh Mihály ármentesítő nyilvántartó tanyája mellett találtak. 56 E cserepek égetésének módja igen sok tekintetben megközelíti a bükkit, a karcolt és vörös festés nyomait viselő textildísz azonban kétségtelenül tiszai. Nem tiszai ezen a lépcsőzetesen tört bökködött vonalakból álló felületborítás, amelyet ebben a kivitelben és ugyanilyen mészbetétes alakban csakis bükki darabokról ismerünk. Összehasonlításul bemutatok itt (V. t. 6—9.) néhány borsodi cserepet, de jó megfelelőket találunk az A. H. V—VI. kötetében is. Eredeti bükki készítmények nélkül ez a díszítés és készítés aligha ismétlődhetett volna meg az' Alföld közepén. A kistőkei cserepek tiszai díszítése egyébként a Kunszentmárton-jaksori arcosedényen is ismétlődik, mint a tiszai műveltség egyik igen gyakori mintája. Ennek az arcosedénynek a kivitele jóval egyszerűbb a kistőkei darabokénál, de itt is azonos az »S« minták kifestésének a módja. Koruk is nagyjából azonos lehet ezért, s így az sem véletlenség, hogy mindkettőnek a kapcsolatai kimutathatók Vincával. " Tompa F. : AH 5-6. 38 t., 5 k. 5 3 V. Milojiií: i. in. 92. 35 t. 5 4 Bodrogi T. : Fazekasság az észak-újguineai Astrolabe-öbölben. Népr. Ért. 36. (1954) 92. 5 5 A VI. t. 1. bemutatott szolnoki festett bükki edény Kaposvári Gyula múzeumvezető közlése szerint a villanytelepen, a Zagyva-torok bal partján, 1934-ben került napfényre. Leletkörülményei tisztázatlanok. — Nem messze ettől a helytől, 4 km-rel feljebb, a Zagyva jobb partján, különböző korú szórványos leletek között szintén találtak néhány bükki cseréptöredéket. 5 6 Szentesen a Koszta József Múzeumban 54.161. 1 — 2 lelt. sz. alatt.
