Folia archeologica 7.
Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez
36 népei is megjelentek. Korban ez Bicskével és méginkább Békásmegyerrel esik egybe ; Békásmegyeren azonban a vonaldíszes edények mellett nemcsak a tiszai, hanem a bükki edényművesség is megjelent. A szakáiháti állítólagos bükki cserepek kérdése így mégiscsak igen fontos. Banner ezeket nyilván azért sorolta a bükki anyag közé, mert ezek némelyikéhez jó megfelelőket talált bükki területen. 5 1 Egybevetéseit helyesnek találom én is, de a jelenségek magyarázatát látom másként. Szakáiháton nem találtak bükki behozott keramikát, sem bükki utánzatokat, hanem olyan Kőrös-műveltségből való cserepeket, amelyeknek készítésmódja és stílusa mint a Kőrös-kultúra hatása a Bükkvidéken is éreztette hatását egy időben. Ennek időpontja pedig érthető módon csakis az lehetett, amikor a terjeszkedő tiszai műveltség már felvette az érintkezést a Kőrös-műveltséggel és megteremtette a közvetett kapcsolat lehetőségét a bükki területek felé. Igen érdekes kérdés, hogyan lehettek egykorúak Szakáiháton a bodrogkeresztúri műveltség cserepei az ottani tiszai és késői Kőrös-anyaggal. E kérdéssel feltétlenül foglalkoznunk kell, mert semmi okunk sincsen arra, hogy a szakáiháti ásatás módszerének helyességében, illetve az ottani rétegek megfigyelésében kételkedjünk. Szólottam már arról, hogy a tiszai műveltség az Alföld déli felében csak a kialakulása után megindult terjeszkedése idején jelent meg. Másként ez el sein képzelhető, mert hiszen a tiszai műveltség edényei formákban és díszítésük módjában nem vezethetők le a Kőrös-műveltség agyagiparából ; lényegében különböznek attól és teljesen kialakult formáikkal jelennek meg Szakáiháton a Kőrös-műveltség mellett, más lelőhelyeken pedig ugyanígy a Kőrös-műveltség helyére lépnek. Indokolt ezért, hogy a tiszai fejlődésében két időszakot különböztessünk meg, egy korábbi »A« és egy későbbi »B« fokozatot. Tekintve pedig, hogy a tiszai műveltséggel együtt jelenik meg az Alföld déli részén, de még az Észak-Balkánon is nagy mennyiségben a Tokaj-vidéki obszidián, e nyersanyag közvetítőinek kialakulási helyét csakis északabbra, az Alföld felsőbb vidékein kereshetjük. Lelőhelyek szerint ezt a két tiszai fejlődési fokozatot az eddigi kutatás hiányosságai miatt pontosan még nem mutathatjuk ki, mert hiszen jobbára szórványos leletekre vagyunk utalva, s az Alföld északi felében a tiszai »A« fokozatot a »B« fokozat váltotta fel. Tipológiailag a kérdés mégis megfogható, ha különválasztjuk az elsődleges és a rajzosan továbbfejlesztett textildíszítéseket. Erre a kérdésre később még visszatérek. A bodrogkeresztúri műveltség természetszerűleg nem lehetett rövid életű. Anélkül, hogy keletkezési helyét és kialakulásának körülményeit kutatnám, csak annyit jegyzek meg, hogy edényei közt vannak nem-tiszai elemek mellett kisebb mértékben kimondottan tiszaiak is. Ilyen például a textildíszítés, illetve a tiszai textildíszeknek bodrogkeresztúri szellemben való továbbfejlesztése. Ezek a díszítések önmagukban is igazolják, hogy az átadónak és az átvevőnek valahol és valamikor találkozniuk kellett. — Szakáihát idézett bodrogkeresztúri edényei már a tiszai elemek átvételét mutatják. Kérdéses, hogy a textil-díszes tiszai edényművesség mellett fellépő sima, bütykös darabok nem valamelyik szomszédos műveltség behatását mutatják-e? Van a bodrogkeresztúri anyagban olyan darab is, amelyen nemcsak tiszai eredetű textildíszítés fordul elő, hanem több párhuzamos vonalkarcolatból álló, keretként alkalmazott szalag, ez ebben az esetben kimondottan bükki jelleg5 1 Banner J. : Hódmezővásárhely története 32.
