Folia archeologica 7.
Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez
A tiszai műveltség 35 Az Alföld déli részén megjelenő tiszai műveltség a terjeszkedés folyamatának megfelelően valahol feltétlenül érintkezésbe került a Kőrös-müveitséggel, hacsak azt nem tételezzük fel, hogy ez utóbbi már a tiszai megjelenése előtt végleg megszűnt. A Szentes-jaksori emberábrázolás azt mutatja, hogy a Kőrösműveltség a Vinca »B« időszak elején még életben volt, s így ugyanabból a forrásból meríthetett még, amelyből a tiszai és a bükki műveltség háromszögletes fejű idoljai származnak. Kérdés, hogy a feltételezett tiszai-körösi érintkezés ebben az időben történt-e, s vannak-e ennek más bizonyítékai. E kérdés szempontjából igen nagy jelentőségűek a szakáiháti és a crnabarai leletek. A Hódmezővásárhely közelében fekvő szakáiháti lelőhely hulladékgödreit és házak alatti, törmelékanyaggal kitöltött gödreit Banner János és Bálint Alajos tárták fel 1934-ben. A gödrökben egymással összekevert és ezért egykorúnak mondott anyagot különböző időpontokban : 1935-ben, 4 8 1940-ben 49 és 1941-ben 5 0 különböző kiadványokban ismertették, — első alkalommal közösen. A végső megállapítás minden esetben ugyanaz volt, csak a táblaanyagból maradt ki a második és harmadik alkalommal az első dolgozat IV. táblája és a hozzáfűzött szövegrész. A szerzők véleménye szerint ez a lelőhely már csak azért is fontos az újabb-kőkor időbeosztása szempontjából, mert itt a bükki kultúra »III. szakaszának« emlékei, a vonaldíszes edényművesség késői darabjai a már erős déli, illetve vincai hatást mutató tiszai műveltség I. szakaszának emlékeivel keverve, ugyanazokból a gödrökből kerültek elő. A szakáiháti leletanyag értelmezése ma már elavult. Meg kell ezért a fentiekkel szemben állapítanom, hogy az ottani gödrökben egyetlen bükki cserép sem volt. A későbbi dolgozatokból kimaradt IV. tábla 1—8, 10—26, 28—30 és 36. számú díszített bodrogkereszturi jellegű cserép. Ugyanezen a táblán a többi töredék vincai jellegű. A többi képen bemutatott cserepek közül, a bükkinek nevezett darabok között szintén nem találunk olyat, amely bükki lenne. Ezek közül mégis nagyon tanulságosak a 3. kép 14. számú, az V. tábla 18., VIII. tábla 6. 9., a IX. tábla 2., 14., 17. számú cserepek. Ezeket Banner az első dolgozat 81. oldalán a »tiszai kultúra III. periódusa prototípusainak« nevezi. A »tiszai kultúra III. periódusa« elnevezést azonban Banner később maga is elhibázottnak tartotta. Világossá vált, hogy ez az állítólagos III. szakasz nem a tiszai műveltségnek egyik fejlődési szakasza, hanem különálló és korábbi csoport, amely azóta a Kőrös-műveltség nevet viseli. Végeredményben tehát a Kőrös-műveltség emlékeit találták meg Szakáiháton. A most tárgyalt darabok igen jól bele is illenek a Kőrös-kultúrába. Megérezte ezt maga Banner is, aki az V. tábla 14. számú töredékéről szólva megemlíti, hogy ennek csaknem kihegyesedő kiöntpje és a felületét borító egyforma nagyságú bütykökből álló díszítése a bükki cserepek közt nem található, de annál inkább képviselve van a »tiszai kultúra III. periódusának barbotin-anyagában«, azaz a Kőrös-műveltségben. A szakáiháti vonaldíszes leletek a medinaiaknál valamivel későbbi eredetűek, s már abból az időből valók, amikor a Dunántúlon a tiszai műveltség 4 8 Banner J.— Bálint A. : A szakáiháti őskori telep. Dolg. 11 (1935) 76 skk. 4 9 Banner J. : Hódmezővásárhely története a honfoglalás koráig. (Hmvhely 1940) 5 skk. 5 U J. Banner : Das Tisza-, Maros-, Kőrösgebiet bis zur Entwicklung der Bronzezeit. (Szeged 1942) 27 skk. 3*
