Folia archeologica 7.
Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez
34 Csalog József ábrázolnak, tehát valamilyen vallási elképzelés női isten-alakjával függnek össze, valószínűnek tartom, hogy ez a hit a Balkánon át azért juthatott el a Kárpát-medencébe, mert a kérdéses időben ezeken a területeken anyajogú fokon álló népek éltek. Láttuk, hogy a kökénydombi Vénusz formája, feltételezett fejnélkülisége nem illenék bele ebbe a körbe. Kimutattam azt is, hogy ennek a darabnak mai kiegészítése mégcsak nem is valószerű. Tekintve azonban, hogy a mellső kicsúcsosodás helyén levő törésfelület azt kívánja, hogy lapos nyakú fejet képzeljünk az edény pereme fölé, az idólplasztikának felsorolt példái alapján pedig hátracsapott, háromszögletes arccal kell számolnunk a tiszai műveltség körében, az edény gipszmásolatán plasztelinnel kísérletet tettem a Hortobágy-zámi és a borsodi idól alakjából kiindulva az edény valószerű kiegészítésére. Munkám eredményét (III. t. 3—4.) az egyes részletekben természetesen nem tartom mindenben feltétlenül pontosnak. E kiegészítés célja kizárólag az, hogy ennek az ember alakú edénynek az eredeti alakjáról megközelítőleg helyes képet alkothassunk. A déli eredetűnek bizonyult idólforma és emberábrázolás földrajzi elterjedése arra mutat, hogy mindazok a műveltségek, amelyekben ez a forma található, gyaníthatólag egykorúak. Elméletileg nézve a kérdést, természetesen azzal is számolnunk kellene, hogy a formák helyenként megrekednek, tovább élnek olyan időkben is, amikor más, gyorsabb fejlődésű átadóterületeken már kivesztek. A fennmaradásnak ez a módja valóban elképzelhető, de nem vitás, hogy a kérdéses jelenség elterjedése idején az átadó műveltség és az átvevő egykorúak voltak. Következésképpen egy bizonyos területen átvevőnek csak azt a műveltséget tekinthetjük, amely a kérdéses jelenséget nem örökölte helyben élt elődjétől. Következik azonban ebből az is, hogy hosszú útvonal esetén, amikor több közvetítő műveltség is szerepel, a legtávolabbi vidékeken későbben jelentkezik az átvett jelenség, mint ahogyan az a kialakulási központban létre jött. Emiatt a lemaradás, késlekedés miatt az idólpiasztika kárpátmedencei megjelenését az abszolút időrend szempontjából nem tarthatom döntő jelenségnek. Az eddigiekből azt láttuk, hogy az Észak-Balkán régebbi jellegű idólplasztikája — a zsírfarú ábrázolás forma — az Alföld déli felében élő Kőrösműveltséget gazdagította. Eljutott hatása még a Dunántúlra is, ahol az egymástól el nem választható, ún. régebbi és ún. újabb vonaldíszes edényművesség medinai telepén bánáti jellegű csövestalpú tál formákkal együtt került elő. 47 A dunántúli vonaldíszes edényművesség azonban nem lehetett mindvégig a Kőrös-műveltséggel egykorú. A bicskei és békásmegyeri leletek tanúsága szerint, akkor is virágzott, amikor már a tiszai műveltség kezdte meg terjeszkedését, amikor ez a csoport egyrészt az Alföld déli részén elfoglalta a Kőrös-műveltség területeit, másrészt megkezdte átszivárgását a Dunántúlra és hatását kezdte éreztetni ott az említett vonaldíszes edényművességen kívül még a Zengővárkony— Lengyel jellegű keramikán is. Érthető, hogy a déli irányban egészen a Balkánig előretört tiszai műveltség átvette az ott megjelenő háromszögletes fejű újabb idólformát, s hogy ezt a békásmegyeri arcosedény töredéke szerint nyugati irányban is tovább adta. Ezt az időt jelenti a szőnyi töredék. 4 7 Az első leletek publikációjának megírása után újabb, még nem ismertetett darabok kerültek a szekszárdi múzeumba.
