Folia archeologica 7.

Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez

A tiszai műveltség 33 ból. Tény, hogy a cserepeket Tordoson találták, ott pedig nem élt az újkőkorban más nép, amely az ismert tordosi jellegű kevert stílusú keramikában a sajátja mellett bükki árut utánzott volna, vagy bükkit szerzett volna be. Ugyanígy nem tételezhető fel az sem, hogy a Tordoson talált obszidián anyagot is ne a bükki keramikával együtt hozták volna Tordos vidékére. Ez a Tokaj-környéki nyersanyag éppen úgy a bükki kultúra felé mutat, mint a bükki cserépanyag. A tordosi újkőkori anyagban Roska tehát helyesen ismerte fel a bükki, a Vinca »B« és a tiszai hatást.

3

9 Ez a hármas párhuzam ismét csak megfelel annak, amit az idólplasztika közös jegyei és formasajátosságai alapján már levontunk. A háromszögletes feiforma és a fejtetőnek lyuksorral való díszítése Délre egyre gyakoribb jelenséggé válik. M. Vasic fejtegetései során arra az eredményre jutott, hogy ez az idólfajta Vincán déli eredetű, s hogy előzményei a trójai-aegei műveltség körében keresendő.

4

0 Állítása ma is helytáll, mindössze azt kell hozzáfűzni, hogy ez a fajta a Balkánon át még északabbra, a Kárpát-medencében is feljutott. Délen Plocnik,

4

1 Sztara Zagora, Trákia,

4

2 Amorgos, Naxos és Kréta praemykénei anyaga

4

3 mellett felsorolhatnám a már említett thesszáliai edényfogót és típusunknak sok példányban ismert bulgáriai helyi változatát, a fejükön ugyancsak lyuksorral díszített csontidólokat.

4

4 A bulgáriai darabok különben azt is megmutatják, hogy ez az idólfajta már a Balkánon is korcsosodni kezdett, hogy már ott is kialakultak bizonyos helyi változatok. Az eddig említett hazai és balkáni idoloknak még távolabbi kapcsolatai vannak. Vassits felhívta a figyelmet arra, hogy a fejtetőn lyuksorral díszített vincai idolok egyiptomi hiksos-sirokban talált, vallásos rendeltetésű cserépszobrocskákkal hozhatók kapcsolatba. Ezeknek egyike Cambigdeba, a Fitzwilliam Múzeumba került, s a XVIII. dinasztia korából való.

4

5 Egy másik darab, mely a XII —XVIII. dinasztia korából való, a káhuni temetőben került elő és a British Múzeumban látható. Hasonló és igen jó megtartású darab került Abusir el Melek temetőjéből a berlini egykori Állami Múzeum egyiptomi gyűjteményébe. A terrakotta szobrocskát 1931-ben láttam ; azóta elpusztult ; fényképét azonban dr. Rudolf Anthes egyiptológus szívessége folytán bemutatom. (IV. t. 1.) Magassága 13,7 cm, közlését Alexander Scharf írta meg.

4

6 Scharf idézett művében az egyiptomi hiksos-sirokban talált átfúrt fejű idólformát. Elő-Ázsiából származtatja és onnan igen jó megfelelőket idéz. Tekintve, hogy ennek a szobrocskának vallási rendeltetéséhez kétség nem férhet, s hogy az Egyiptomban hódítóként megjelent hiksosok ezt az idólformát ElőÁzsiából hozták magukkal, világosnak találom, hogy az ugyanerre a formára visszavezethető balkáni és kárpátmedencei idolok ugyanannak az Elő-Ázsiából kisugárzott ritusfélének az emlékei. Mivel pedig a cserépszobrocskák nő alakot 3

9 Uo. 40. 4

0 M. M. Vasic: Die Datierung der Vinca-Schicht. 3 (1911) 131. 4

1 M. ürbic : Plocnik. Aeneolitische Ansiedlung. (Beograd 1929) 61—63. k. 4

2 R. Popov : Predisztoricseszki mramorni idoli. Izv. Ins. Bulg. (1925) 93. 1 k.; 86. 6 k. 4

3 M. Hoernes—O. Menghin : Urgeschichte der Bildenden Kunst in EHiropa

3 (Wien 1925) 367. 4

4 fi. Popov: i. m. 9. k. N. Petkov : Annuarie du Musée National Bulgare (1933) 22. 37 k. 4

5 M. M. Vasit : Vinca II. 28 sk. 49 k. 4

6 A. Scharf : Die archaeologischen Ergebnisse des vorgeschichtlichen Gräberfeldes von Abusir el Melek. (Leipzig 1926) 95. 3 Folia Arch. VII.