Folia archeologica 7.

Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez

A tiszai műveltség 31 találtunk, amely formájának minden részletében jellegzetesen déli vonásokat mutat, s amelynek legközelebbi rokonát hazai leleteink között a Hortobágy­zámi, tiszai idolban találjuk meg. A borsodi cserépidól (IV. t. 2—3.) 6,9 cm magas és szürkés-vöröses színű. Alsó része törött, felső részén csak az állon mutat sérülést. Feje háromszögletes kiképzésű, arcsíkja hátracsapott. Arcán két bemetszés jelzi a szemeket, orra bütyökszerű és az orrlyukakat is feltünteti. Szája vízszintes irányban bemetszett vonal. Vállait szögletesen kiugró csonkok jelzik, mellén nyakába lógó és gyöngy­sorra emlékeztető bemélyitett vonaldísz látható. A háromszögletes lapos fej felső jobbsarka át van fúrva. A tiszai területről való és tiszai díszítésekkel borított Hortobágy-zámi idól (IV. t. 5. kép) magassága csak 1 mm-rel több az előbbinél, legnagyobb szélessége 4,2 cm. Ez is agyagból mintázott és sárgásbarnára égetett. A bütyök­szerűen kidomborodó mellek szerint az idól nő alakot ábrázol. 3 1 Ez a darab lakótelepről került elő, ahol réz árat is találtak. A borsodi-bükki idollal való szoros formarokonságon felül igen tanulságos ennek a tiszai idolnak díszítése : a karcoltvonalas díszítések az idól testén tulaj­donképpen két csíkba rendezve fordulnak elő. A mellen keresztbe futó csík tulajdonképpen négyzetes rács-rendszerbe illeszkedő rombus-sor, amely akkor értelmezhető csak világosan, ha nem pusztán a vonalrajzot keressük benne, hanem az elmaradt festést pótolva a textilmintát. E díszítés felett nyoma van a nyakék ábrázolásának is. A hason levő függőleges csík, ugyancsak rombusok sora. Ezt azonban kettészeli egy függőleges vonal. Ugyanilyen mintákból álló díszítést találunk a kökénydombi Vénuszon is. Egészen szembetűnő, hogy ott — bár szintén tiszai darabról van szó — ismét csak csíkokról, sávos elrendezésről beszélhetünk és nem mezőkről, amelyekben a keretet tetszés szerint kivágott, ismétlődő térborító textilminták fedik. Ez a jellegzetesség erősen alátámasztja Bannernak azt a nézetét, hogy a kökény­dombi Vénusz díszítése inkább a testfestéssel, mint az edényfestéssel hozható kapcsolatba. Banner a zsugorított csontvázakon található festéknyomokra, a testfestés kétségtelen bizonyítékaira alapozta véleményét, 3 2 én más véleményen vagyok. A mi éghajlatunk alatt a testfestés nem lehet helyben kialakult szokás, hanem csakis Délről átvett átmeneti jelenség. Olyan szempont ez, amely teljes mértékben összhangban van a vele egyidőben fellépő idólplasztika déli eredeté­vel. Nem véletlen így, hogy a déli kapcsolatokban igen gazdag, idólplasztikájá­ban pedig a korábbi déli zsírfarú jelleggel bíró Kőrös-csoport lelőhelyein a test­festésnél használt pecsételők, a cserép pintadérák tömegesen fordulnak elő. 33 Olyan pecsételő azonban nincsen az említett leletek között, amellyel az emberi test egyes részeit sávoselrendezésű mintákkal lehetett volna beborítani. A tiszai testfestést ezért más eszközhöz kell kötnünk. A szentesi Koszta József Múzeum kiállítási anyagában egy 8 cm hosszú, 6.7 cm átmérőjű, gazdagon díszített cseréphenger fele részét találtam. A barnás­szürkére égetett hengert régebben alaposan megsósavazták, kefével megtisz­togatták és utólag szürkére festett gipsszel kiegészítették. Ha tehát volt rajta festéknyom, akkor ez a »tisztogatás« folytán mind lejött róla (V. t. 1. kép). 3 1 Zoltay L. : Debreceni halmok, hegyek. (Debrecen 1938) 19. 3 2 Banner J.: DéSz (1942) 4. 3 3 Kutzián I. : i. m. 83. sk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom