Folia archeologica 7.
Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez
30 Csalog József A tordosi töredék több szempontból érdekel bennünket. Az eredetileg hozzátartozó edényperem a váll vonalában éppen úgy felcsúcsosodott, mint a kökénydombi I. Vénusz mellső része ; a fejtetőn itt is megmaradt a déli idolokon gyakori lyuksor nyoma ; a vállak peremén és a nyak alatt pedig megtalálható az »M«-betűhöz hasonló díszítés, amely az arcosedényekre annyira jellemző. Az »M« két szára itt a vállak vonalát kihangsúlyozó, tűzdelt-vonalas szalagdísz, a középső rész pedig nyilván nyakék utánzata. Ez a töredék természethűbb ábrázolás, mint az, amit az arcosedényeken találunk, de éppen ez teszi lehetővé, hogy az arcosedényeken jelzéssé vált »M« mintát megfejthessük. Ugyancsak az ábrázolás természethűbb módjából következik az is, hogy a fej nem háromszögletes. Jellegzetes a tordosi töredékre és az ottani cserépanyagra a tűzdelt vonalkákkal élénkített szalag, amely Vincán igen nagy szerepet játszik és amely díszítésmód az alföldi tiszai anyagon is gyakran megtalálható. 2 6 Ez a dísz a kökénydombi Vénuszon sem hiányzik. 2 7 A tiszai-tordosi egykorúságnak megfelelően az is természetes, hogy kölcsönhatásként Vinca »B«-ben éppen úgy érezhető a tiszai textilstílus hatása, mint Tordos anyagában. A tordosi töredékről még csak annyit : ha ebből az edényből nem a fejrészt találták- volna meg, hanem a hozzá tartozott megcsonkult edényrészt, akkor a felhajló peremet tévesen éppen úgy egészíthették volna ki, mint a kökénydombi Vénuszt. A háromszögletes arckiképzés, de még a fej hátracsapottságának az érzékeltetése is, nálunk a kenézlői ember alakú edényen is világosan felismerhető. 2a Ennél a darabnál az arc ábrázolását nem vitték ugyan rá különálló, a peremből kimagasodó fejre, hanem csak a peremet horpasztották be lapos hátrahajló síkban. Kivitelét tekintve ez az edény textildíszítésének jellege miatt a bükkitiszai határsávra jellemző. Első közzététele szerint feltehető, hogy polgári jellegű cserepek környezetében került elő. 2 9 Ezen nem csodálkozhatunk, mert hiszen a bükki-polgári csoport találkozására másutt, Tiszavasváriban is fogunk példát találni. A Szentes-jaksori cserép falán megfigyelhető szalagtestű, háromszögletes fejű emberábrázolásról már szólottam. Ez a darab a Kőrös-műveltségnek késői emléke és sok tekintetben rokona annak az emberábrázolásnak, amelyet azon a kökénydombi tiszai edénynyakon találunk, amelyet Banner »Hódmezővásárhely története a Honfoglalásig« című műve II. tábláján a 9. képen mutatott be. Az egymásba karoló és az edényt (csak a közzétételében bemutatott oldalon) körtáncszerűen körültáncoló alakok feje ezen a darabon ugyan nem tökéletesen háromszög, Kökénydomb újkőkori anyagában azonban a háromszögletes fejforma uralkodónak mondható. Vonalrajzos kivitelben a szalagszerűen megrajzolt test és a háromszögletes fejforma az egyik borsodi-bükki cserépen is ismétlődik. 3 0 Az edényfalon alkalmazott háromszögletes fejű emberábrázolás tehát legkorábban a Kőrös-műveltség legvégén bukkan fel és jellemző formája lesz a tiszai és a bükki műveltségnek. Teljesen az eddig mondottakkal egyezik így az, hogy 1948-ban a Borsodderekegyházi bükki lakótelep I. felülete 1. gödrében olyan égetett agyagidóit 2 6 Pl. a Csókái (Coka) telep anyagának jelentős része. 2 7 A kökénydombi I Vénusz oldalán a keretekben. 2 8 Tompa F.: AH 5-6. 41 t., 1. 2 9 Fettich N. : Adatok a honfoglaláskor archaeologiájához. Arch. Ért. 45 (1931) 80. 3 0 Tompa F. : i. m. 18 t., 5.
