Folia archeologica 7.
Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez
A tiszai műveltség 29 kent gipsz miatt alig lehet a kiegészítés határát megállapítani ; ez pedig megnehezíti a pontos vastagságmérést. Nem indokolja töredékes állapota miatt ezt a kiegészítést a II. kökénydombi Vénusz sem. Ezt a darabot szerencsére nem is egészítették az I-höz hasonló módon. Az I. Vénusz mellső peremének középütt való felcsúcsosodása ily módon csak biztos alap nélküli feltevés, a kiegészítés pedig megtévesztő, mert a befejezettség látszatát kelti. Végeredményben az adott esetből az a következtetés vonható le, hogy az ilyen, nem biztos alapokon való kiegészítés nem engedhető meg, s hogy a kökénydombi Vénusz pereme mellső részének hegybefutó gipsz-része eltávolítandó. A kökénydombi Vénuszok, miként már említettem, trónuson ülő női alakok. Lábukat kerek szoborként mintázták, két karjukat, a melleket és a köldököt domborműszerűen rakták fel. Lényeges vonásuk az is, hogy karjaik az edényperem magasságából indulnak, s így az edények pereme a váll vonalának felel meg. Valamelyes szerves felépítés esetén tehát a fej, illetve az arc csakis a vállaknál magasabban lehetett elhelyezve és minden valószínűség szerint nyakon ült. De nincs is semmi okunk annak feltételezésére, hogy a Vénuszoknak ne lett volna nyakuk és fejük. Bannernak az az érvelése, hogy a fej hiánya nem meglepő, mert hiszen már a Kőrös-műveltség idoljain azt tapasztaljuk, hogy a hangsúly sohasem az arcon, hanem az erősen kidolgozott zsírpárnás faron és igen sok esetben az elsődleges nemi részeken van, 2 3 itt elesik. A kökénydombi Vénuszok a tiszai műveltség emlékei közé tartoznak, e műveltség idólplasztikájában és egyéb emberábrázolásain pedig, már nem ezeket a részleteket hangsúlyozták ki a többi testrész, s így a fej rovására, hanem ellenkezőleg, gyakran csakis a fejet, illetve az arcot ábrázolták. Példaként ugyanerről a lelőhelyről idézhetném az ún. kökénydombi oltárt. A fent mondottak alapján a kökénydombi Vénuszt a mellkas felett töredékesnek kell tekinteni. Meg kell azonban vizsgálnunk azt a kérdést, iilhetett-e ezen a törésfelületen valamilyen fejben végződő nyakrész! Szólottam már arról, hogy a kökénydombi ember alakú edények pereme a vállrésznek felel meg. A bonctani igazságnak megfelelően a fejet csakis a vállaknál magasabban kereshetjük. Mindezeken felül az említett törésfelületen legalább 3 cm széles nyak fér el. Feltűnő az is, hogy az edény fala ezen a törésrészen a legvastagabb ; 1,4 cm, ami majdnem háromszorosa a két oldalt mért 0,5 cm-es falvastagságnak. Feltűnő jellegzetessége az oldalról nézett 1. Vénusznak még az is, hogy oldalfala a mellbimbókon felül, a középrészen enyhén behajlik, de azután ahelyett, hogy a peremnek más helyen tapasztalt futását követné, ismét csak kivastagodik és ezzel a hiányzó nyakra figyelmeztet. A hiányzó fej elképzelése szempontjából nagyon fontos egy Thesszáliában talált cseréptöredék. 2 4 Ez a darab (2. ábra) világosan megmutatja, hogy idoléhoz hasonló fej az edény pereméből kinövő formában valóban előfordulhat. Ilyen esetben mindössze az lényeges, hogy a nyak és a fej lapos legyen. További megfelelők után kutatva, igen jó példát találunk a Torma Zsófiagyűjteménybe került tordosi anyagban is. 2 5 Az idézett darabot Roska Márton is edénytöredéknek nevezte a táblamagyarázat szövegében. 2 3 Uo. 5. 2 4 Csalogovits J. : Arch. Ért. 44 (1930). 49. 2 6 Roska M. : A Torma Zsófia gyűjtemény az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában. (Kolozsvár 1941) 140 t., 6 k.
