Folia archeologica 7.
Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez
24 Csalog József az alföldi tiszai keramika hatását. 4 Ugyanilyen nehéz kérdés az Alföldre átszármazott polgári forma korbeli elkülönítése, mert ez a csoport néha önállóan jelenik meg, máskor jellegzetes tiszai anyaggal vegyesen fordul elő. (Erre a kérdésre különben még vissza fogok térni.) A bükki műveltség szakaszokra bontása minden rétegtani alapot nélkülöz. Ilyen alapokra Tompa Ferenc maga sem építhetett. Szakasz-beosztása formai jegyek alapján, íróasztal mellett készült és egyetlen lelőhelyen sem volt igazolható. Elfogadhatónak vélt alapja mindössze az volt, hogy a bükki cserépanyag első feldolgozása idején az látszott valószínűnek, hogy az edények díszítése eltérő sajátosságokat mutat a bükki művelődés elterjedési területének három különböző övezetében. 5 Az állítólagos stílus-övezetek időbeli egymásutániságát azonban egyetlen ásatási megfigyelés sem igazolta. Legvilágosabban ezt maga Tompa írta meg, ezért leghelyesebb minden további félreértés elkerülése végett saját írásait idéznünk. Meg kell azonban előbb jegyeznem, hogy Aggteleket illetően Tompa Ferenc jó ideig maga sem látott tisztán. Míg ugyanis korábbi munkájában 6 arról ír, hogy a Baradla-barlang Csontház-nevű fülkéjében csak a bükki I. és II. szakasz volt található, addig egy későbbi munkájában 7, ahol az 1929. évi ásatás eredményeit is figyelembe vette, azt írja, hogy »Die Keramik gehörte allen drei Stufen an, die stratigraphisch nicht zu trennen waren«. Hozzá kell még ehhez fűzni azt, hogy az 1929. évi ásatás során a feltárt barlangrész zömében zavartalan rétegződést találtunk, ami lehetővé tette volna a feltételezett három szakasz anyagának különválasztását. De hiba van a stílus-övezetekkel is, mert a bükki emlékanyag a Tompaféle vándorláselméletnek ellentmondva, az Alföld felé irányuló állítólagos vándorlásnak megfelelően, nem tartozik megközelítőleg sem a későbbinek tartott »periódusokhoz«. Nem illeszthetők be a Tompa-féle elgondolásba az ún. protobükki lelőhelyek, mert ezeknek túlnyomó zöme a bükki műveltség bölcsőjének tartott területen kívül fekszik. A bükki I. »periódus« emlékanyaga nemcsak a barlangövezetben, hanem azon kívül, néha igen nagy távolságokra található meg — pl. Folyás-Szilmeg, Tiszavasvári, Crna-Bara. Ugyanez a helyzet a második »periódus«-nál is, és csak az látszik bizonyosnak, hogy az ún. harmadik »periódusnak« stílusban erős tiszai hatást mutató anyaga, zömében a bükki területnek a tiszai területtel szomszédos szélén található meg. Végső fokon tehát ott tartunk, hogy sem a bükki, sem a tiszai műveltség belső tagolását, fejlődését és fokozatait ma még nem ismerjük. * A tárgyalandó különböző újkőkori műveltségek viszonylagos korának kérdését felvetve, több részletkérdés megvilágítása mellett, leghelyesebb, ha először is egy olyan jelenséget ragadunk ki, amely valamennyi csoportban egyformán fellelhető. Megítélésem szerint ilyen jelenség az idólplasztika, ami mellett természetesen számos kísérő jelenség is figyelembe veendő. A felvetett kérdés boncolgatásánál tehát az idólplasztikát, mintegy vezérfonálként fogom kezelni. Üjkőkori műveltségeink emlékanyagában az idólplasztika legkorábban a Kőrös-műveltségben lép fel. Kutzián Ida a Kőrös-kultúráról írt összefoglaló 4 Dombay J. : A zengővárkonyi őskori telep és temető. AH 23 (Bpest 1939) 13 k. 5 Tompa F. : A szalagdíszes agyagművesség kultúrája Magyarországon. AH 5—6 (Bpest 1929) 1 skk. 6 Tompa F. : i. m. 20. 7 F. Tompa : 24/25 BRGK (1936) 37.
