Folia archeologica 7.
Csalog József: A tiszai műveltség viszonya a szomszédos újkőkori műveltségekhez
A tiszai műveltség 25 művében 8 behatóan foglalkozott ennek a műveltségnek valamennyi idoljával, illetve változatával és kimutatta ezekről, hogy valamennyi déli, mediterrán eredetű. Időrendi szempontból bennünket itt elsősorban az érdekel, hogy a Kőrös-kultúra erősen zsirfaru idólfajtája Vinca »A« rétegére jellemző, és hogy elterjedése idején más műveltség emlékanyagában csak a Dunántúlon, Medinán hagyott nyomot. Medinán ez, — kétrészes, zsirfaros formában, vonaldíszes keramikával együtt került felszínre. 9 Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a medinai vonaldíszes keramika nem sorolható abba az állítólagos fokozatba, amelyet tipológiai alapon egyesek »régebbi lineáris keramikának« szoktak nevezni. A Kőrös-kultúra emlékanyagában mindössze egyetlen plasztikusan felrakott, edényfalon szereplő emberábrázolást találunk, amely nem hozható kapcsolatba a zsirfaru idólfajtával. Ez a darab a szentesi Jaksorpartról való 10 és azokkal a háromszögletes fejű idolokkal, illetve emberábrázolásokkal rokon amelyek Vinca »B«-ben lépnek fel és melyek nálunk már a Kőrös-műveltség helyébe lépett tiszai műveltségben, ezen felül a bükkiben, a Dunántúl északi felében és az erdélyi Tordoson lépnek fel nagyobb számban. A jaksorparti darab kivételes alakjával csak azt bizonyítja, hogy a Kőrös-műveltség még nem tűnt el egészen akkor, amikor a tiszai már felvette a kapcsolatokat Vinca »B«-vel. Ez különben azt is bizonyítja, hogy a Kőrös-műveltség virágkorának legvége egybeesett a tiszai délalföldi terjeszkedésével, és hogy az előbbi, mint a déli Alföld legrégibb új kőkori műveltsége, a tiszai műveltség terjeszkedésének esett áldozatul. Levonható ebből az a következtetés is, hogy a tiszai műveltség akkor, amikor az Alföld déli részét még nem vette birtokába és így a Kőrös-műveltséggel még nem került kapcsolatba, ettől függetlenül már létezett. Valószínűleg ennek a folyamatnak a következménye volt az is, hogy a Kőrös-műveltségben és Vinca »A«-ban az obszidián még alig játszik szerepet, Vinca »B«-ben viszont, ahová ezt az anyagot a tiszaiak továbbították, már tömegesen jelenik meg. 1 1 Az idólplasztika csoportjai közül, bennünket az ugyancsak déli eredetű, Vinca »B«-re jellemző, második változat érdekel a legjobban. — Minden idólt, sajnos, nem vehetünk figyelembe ; vizsgálódás céljaira nem alkalmasak az elnagyolt, gyatra kivitelű darabok, amelyek az idólplasztika középpontjától távol természetszerűleg nagyobb számban fordulnak elő, de feltétlenül sokat mondanak a jellegzetes darabok. — Ilyen jelenség idolokon a háromszögletes és többnyire hátracsapott fejforma, a fejtetőnek lyuksorral való díszítése, az ember alakú edényeken pedig az ugyancsak háromszögletes arcábrázolás. A háromszögletes fejforma kérdésénél maradva előbb néhány ember alakú edényt veszek vizsgálat alá : Jellemző darabként az ún. »szentesi arcos-urnákkal« kezdem. Egyiküket Szentesen a megyeháza udvarán találták kisebb földmunka alkalmával, a másik Szentes-Nagyhegyről való, a harmadik Kunszentmárton határában, a Jaksoron került elő. Mindhárom edénynek csak a nyaka maradt meg a jellegzetes arcábrázolással. Valamennyi nagyméretű, 70—90 cm-es edény volt és egyik sem volt urna. Rövid közlésük Csallány Gábor tollából, a Germaniában jelent meg, 1 2 8 Kutzián 1. : A Kőrös-kultúra. Diss. Pann. II. 23. (Bpest 1944) 78. skk. 9 Csalogovits J. : Újabb kőkori leletek Tolna vármegyében. Tolna vármegye múltjából II (Szekszárd 1936) 2 t., középen. 1 0 Kutzián 1. : i. m. 41 t., 3 k. 1 1 V. Milojéic: i. m. 80. 1 2 Cí. Csallány : Gesichtsdarstellungen auf Gefässen der Theisskultur. Germania 23 (1939) 145. sk. 15 t.
