Folia archeologica 7.
Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia
A városlöili régi kerámia 209 A magyar kerámiai ipar megérdemelt nagy hírét ebben az időben nem annyira a porcelán, hanem egyéb kerámiai gyárainknak akkor »divatos fayence«nek nevezett készítményei hirdették. Zsolnay Vilmos valóra váltotta az 1868-ban a Pécs város polgármesteréhez intézett beadványában tett ígéretét : Fazekas műhelyemből »egy nagyszerű, a műipar igényeinek tökéletesen megfelelő és a mostani műipar színvonalán álló gyárat szándékozom felállítani«. Az ő gyárán kívül Fischer Ignác budapesti és Láng Mihály műhelyeié volt a vezető szerep. A Zsolnay-gyár főleg a tolna-baranyamegyei nép- és háziipari díszítményekből merített mintákkal ékítette edényeit és azzal teremtett divatot. Fischer Ignác a kínai mintákra fektette a hangsúlyt. A Láng és Mayer cég termékei — (ahogy ezidőben a városlödi gyárat nevezik) — mindezek közül leghívebben őrizték meg a tősgyökeres magyar cifraszűr díszítéseket. Készítményei nagy tetszést arattak a tárlaton. »Kétségtelenül rövid idő múltán teljesen méltó versenytársai lesznek a két előbb említett gyárból kikerült készítményeknek«. 5 3 Ez a jövendölés valóban és csakhamar igazolódott. Városlődön sikerrel ismerték fel és hasznosították a magyar síkdíszítmény elemeit és előnyeit a kőedénygyártásnál. Az 1885-ös országos kiállítás óta ez a díszítésmód vált uralkodóvá s általános elterjedésűvé. Elősegítette ezt az is, hogy a cseh porcelán e téren nem támasztott versenyt és így kerámiai gyáraink akkori »majolikái« — ahogy a kőedényt ez időtájban hívták, úgy idehaza, mint külföldön nagy keresletnek örvendtek. A köznapi használati edényeken kívül a fényűzési célokra szolgáló virágvázák és cserepek, kulacsok, bütykösök és más magyar edények nagy számát gyártották ekkor, majdnem valamennyit a magyar díszítő stíl elemeivel cifrázva. A sajátságos magyar jellegű formák s azokon a máz alatt díszített magyar virágok különleges bélyeget kölcsönöztek a gyártmányoknak. A magyar kerámia akkori kitűnő szakértője, Pap János ungvári kerámiai szakiskolai igazgató jegyezte fel, 5 4 hogy »ezen iránynak a megteremtője, a kezdője ép a városlödi gyár volt, melyet gyáraink csakhamar felkaptak s azóta oly nagy előszeretettel alkalmaznak«. Ma már kritikusabb szemmel és nagyobb igényű esztétikai ítélettel bíráljuk el ezeket a törekvéseket, a díszítési mód ezen irányát. Részbeni nagy érdemét azonban még ma sem lehet tőle elvitatni : a magyar agyagipar általa bizonyos mértékben önálló, mindenki által felismerhető, különleges bélyeget nyert. Hihető, hogy a városlődiek most gyáruk feltámasztásával nemcsak a magyar kerámia csendes építői kívánnak lenni, hanem továbbra is előre tekintő, cselekvő tényezői is. Figyelembe kell venni azonban, hogy Városlődnek is vannak hagyományai, amelyek az újból feltámadó gyárat mindenképpen kötelezik arra, hogy ezeket a hagyományokat alkotó módon tovább folytassa. VIII. Végül felvetődik a kérdés : a gyártás korai évtizedeiből reánk maradt emlékek s főleg a Magyar Történeti Múzeum újabb időkben vásárolt városlödi készítményei hogyan tükrözik a fejlődésmenetet s miképp illeszkednek abba a 6 3 Uo. 149. 6 4 Az agyagipar az ezredéves orsz. kiállításon. (Ungvárt 1897) 20. 14 Folia Arch. VII.
