Folia archeologica 7.
Mihalik Sándor: A városlődi régi kerámia
210 M Huit il: Sándor képbe, mely a most napvilágra bányászott szórványos levéltári adalékok segítségével vázolódott fel? Az első gyárra vonatkozólag csupán annyi bukkant elő eddig, hogy Stingl Vince 1828-ban herendi gyárával Városlődre szándékozik áttelepedni s hogy Fischer Mór 1839 előtt Városlődön együtt működött Stingl-ékkel. A következő konkrét adat már arról szól, hogy 1845-ben új porcelángyár épül Városlődön. Igen lényegesnek ta rtjuk az új szóval való megjelölését, mert ezzel nem annak a hangoztatását kívánták, hogy a regéci porcelángyár és a herendi után most már további porcelángyár létesül Magyarországon, hanem azt fejezték ki, hogy a régebben keletkezett városiődi kerámiai műhely után a kor követelményeinek jobban megfelelő, valóban új gyár létesül Városlődön. Lényegében ez a gyár azután az, amely kerek száz éves működésével a városiődi gyár fogalmaként épült be a magyar kerámia történetébe. Építése, felszerelése és kialakítása 1846 közepétől a veszprémi püspökség költségén fejeződött be. 1846 derekától 1848 végéig Zichy a tulajdonosa, majd a »magyar álladalom« kezelésében volt. 1866-ig Magyar Mihály hajmáskéri molnáré, ezután a Mayer családé s végül, 1946-ban ünnepelt száz éves fennállásakor is, Iglauerék tulajdonában volt. Kétségtelen, hogy a régi városiődi készítmények sorából a legfigyelemreméltóbbak a porcelánok. Ezek négy szakaszra oszthatók: 1. a Zichy Domokosnévbetűit (Z. D. monogramot) tartalmazó címerrel jelzettek, 2. a Zichy címerrel ellátott darabok és 3—4. az egyszerűen csak a Városlőd helybélyegzős két csoport. A Z. D. monogramos porcelánok emlékét Petrik Lajos feljegyzése örökítette meg. Az azóta szétkallódott gyűjteményében volt is ilyen gyártmánya.. Ennek az elveszése annyival inkább is sajnálatos, mert Petrik szerencsés lelete után másnak nem sikerült ily jelzésű darabra bukkanni. A mai kerámiai kutatóink közül senki sem volt olyan szerencsés, hogy ilyen tárgyat látott volna. A Zichy-féle porcelángyártás azonban nem tűnt teljesen a múltba, mert a Magyar Történeti Múzeumnak (s a veszpréminek és a keszthelyinek is) van néhány olyan porcelántányérja, melynek fenekére a városiődi helybélyegzőn kívül még a Zichy-címer is be van nyomva. Bizonyítékai annak, hogy mind ezek, mind a még lappangó Z. D. monogramos porcelánok a városiődi gyártás^ nak 1846 derekától 1848 végéig, abból a rövid időszakból származnak, mikor a gyár Zichy Domokos birtokában volt. A Történeti Múzeum nemrégiben vásárolt kis tányérjának peremén a plasztikus levéldíszek kék festésűek, bemélyedő közepén színes virágszálak díszlenek. Kérdésesek azonban azok a porcelán tányérok, tálak, melyek csupán a készítési helyet feltüntető bélyeggel vannak ellátva. Stílusuk alapján mind a XIX. század negyvenes éveiben készülhettek, de éppen úgy feltételezhető, hogy még a Mayer-féle időben, mikor ott — a hagyomány szerint — Wilhelmsburgból hozott munkásokkal kezdődött a gyártás, avagy éppen olyan joggal fe'tételezhető, hogy az 1848 végi s 1849 es szakaszban is gyárthatták őket, abban az időben tehát, mikor Zichy kezéből már állami kezelésbe került egy ideig a gyártás. Hihető azonban még az is, hogy ha nincs is ezeken Zichy monogramja vagy címere, mégis csak Zichy idejében készültek. Némi nyomot erre az Iparművészeti Múzeumnak az a városiődi kerek tálja ad, melynek közepén három virágszál és virágcsokor díszlik, peremén pedig domborított lantok és stilizált pálmalevelek láthatók. Ilyen szegélydíszű kerámiával eddig sem a hazai, sem pedig a külföldi porcelánok sorában nem találkoztunk. Az egész tál hangulatá-
