Folia archeologica 7.

Huszár Lajos: Nyáry Pál emlékérme

Nydry Pál emlékérme 189 Holländer szerint az érem Szebenben készülhetett, talán 1592-ben. Ez évben rendezte be itt Hutter Albert királybíró a szebeni iskola könyvtárát, melynek helyiségében Deidricius két emlékfeliratot helyezett el. Lehet, hogy ebből az alkalomból készült az emlékérem. Mindenesetre az érem 1592-ben, vagy 1592 után kellett, hogy készüljön, mert 1592 V. 1-i keltezéssel ismeretes címeres nemeslevél Deidricius György nevére kiállítva.

2

1 Lehetséges az is, hogy ez volt az érem létrejöttének az oka, és így az előlap címere Deidricius címerét jelenti. Deidricius szebeni szereplése és Hutter királybíróval való kapcsolata nyilvánvalóvá teszik, hogy az érem Szebenben készült, stílusa pedig valószínűsíti, hogy a szebeni pénzverdében NW mester müve lehetett. Az egész éremkép benyomásától, valamint a feliratok és címerábrázolások hasonlóságától eltekintve, erre vall, az előlap feliratának végén látható kis keresztecske is. Ez a figura NW jelzett művein (Basta, rossz állapotok stb.) állandóan feltűnik. Az összevágó közvetett bizonyítékok igen nagy valószínűséggel igazolják NW mester szerepét az érem megalkotásában. Végül még két érem vonható be NW mester művei sorába. Mindkettő ún. Salvator-érem, előlapon Krisztus mellkepével és »Ego sum lux via et Veritas« körirattal, a hátlapon pedig többsoros felirattal.

2

2 A kettő azonos kivitelű, de az ovális példányon a hátlap felirata alatt N — W mesterjelzés látható, míg a kerek veret jelzetten. (L. t. 4). Különösen Mihály vajda érmeinek hátlapjával mutat azonos jelleget a Salvator érem feliratos hátlapja. Az elválasztójelként szereplő kis keresztecskék, valamint a középen megtört S betűk mind jellegzetes kísérői NW mester feliratainak. Hasonló jelzésű vésnököt, vagy éremművészt ebből a korból külföldről egyébként sem tudunk kimutatni. A felsorolt és NW mesternek tulajdonított érmek végeredményben két csoportba oszthatók. Egyik részük (Concin, Nyáry Pál, és Basta) váradi, illetve szatmári vonatkozású példány, a többi pedig Szében városával áll kapcsolatban, helyesebben az érmeken szereplő név, vagy esemény szebeni vonatkozású. Az utóbbiak szebeni eredete nyilvánvaló, az előbbieknél pedig valami közvetítőre kell gondolni. Nem lehet ugyanis véletlen, hogy Szebentől annyira távoleső helyen ugyanazon időben több személyről ismeretes emlékérem, akik egyszersmind feltehetőleg egymással szoros kapcsolatban állottak. Csak a közvetítő személye bizonytalan még ezidőszerint. Együtt nézve az egész éremsorozatot, az inkább történetileg, illetve művelődéstörténetileg jelentős, mint művészileg. Bár néha alakos ábrázolással is találkozunk, az éremképek mégis inkább csak címerből, illetve főként feliratokból állanak. Ez mutatja, hogy a vésnöknek az alakos témák készítése nem lehetett erős oldala. A feliratok révén a betűk bizonyos fokig díszítő szerephez jutottak és épen e feliratok jellege volt sok esetben az útmutató az érmek meghatározásánál. Különösen az S-betü törése jellegzetes és ismétlődő sajátosság. Ezen kívül általában jellemző az egyes szavak elválasztásánál, vagy a köriratok befejezésénél alkalmazott kis keresztek használata. Ez is egyik ismertető jegy NW mester müveinek felismeréséhez. Általában azonban az érmek egységes jellege és benyomása az, ami a felsorolt példányokat szorosan egymáshoz fűzi. A provincializmusnak bizonyos fajával találkozunk a művészi kivitelben. Ez az 2

1 Magántulajdonban láttuk évekkel ezelőtt ezt a címeres nemeslevelet. Ez a jelen esetben lényeges bizonyító adat az érem keletkezésére nézve, mert az érmen címerkép szerepel. 2

2 Kétféle változatban ismeretes : 1.) Magángyűjteményben láttuk régebben, arany, ovális, 23—24 mm. — Huszár-Procopiua : i. in. 148 a. és 2.) Éremtár, ezüst, 42 mm, uo. 148 b.