Folia archeologica 7.
Saád Andor-Nemeskéri János: A Szeleta barlang 1947. évi kutatásainak eredményei
18 Sacíd-Nemeskéri azonban véleményünk szerint az istállóskői aurignaci II.-ben talált babérlevélhegy nem bizonyíték a tartós együttélésre ; inkább zsákmányolt eszköznek tekinthető. Az 1947 őszén végzett szeletai ásatásaink során a Szeleta csonteszköziparára vonatkozó újabb anyagot gyűjtöttünk. Véleményünk szerint megállapítható, hogy a Szeleta fejlett leleteiben is, főleg a korai műveltségben, a primitív csonteszközök nem annyira ritkák, amint azt régebben feltételezték. Kadic idézett művében csupán néhány »kiskevélyi pengét« említ meg, mint csonteszközöket és a feltört és lecsiszolt barlangi medve csövescsontok kapcsán kifejezetten csonteszközről nem értekezik. Részletesen kifejti azt is, hogy bár több ilyen csövescsonton ütés nyomai is észlelhetők, ezek az egész felületen koptatott és lecsiszolódott csonttöredékek vízben való hömpölygetése során, tehát természetes módon keletkeztek. Ha emberkéztől erednének ezek a kopások, úgy azok csak bizonyos helyekre, főleg az élekre és hegyekre szorítkoznának, minthogy tudvalevőleg az ősember csak ezeket a részeket használta. Ennek ellenére megemlíti Kadic, hogy egyesek mégis ember által használt csövescsontokra gondolnak és ez a kérdés még nincs teljesen lezárva. Az utóbbi években több külföldi szerző foglalkozott a »csonteszközöknek« ezzel a csoportjával, különös tekintettel az alpi paleolitikum eszközkészletére. 9, 10, 1 1 Bár tudjuk, hogy az idézett szerzők a legnagyobb fenntartással kezelik a barlangi lelőhelyek bizonyos koptatott csontjainak eszközvoltát, s aggályaikat a legfőbb pontban magunk is aláírjuk, mégis szükségesnek találjuk, hogy néhány ilyen jellegű csonttárgyat közöljünk az esetleges későbbi kutatások miatt és kérdéses voltukra való tekintettel is. A fentiek előrebocsátása után áttérünk az 1947 október havában végzett kutatásaink eredményeinek ismertetésére. Ásatásainknál Kadic 1915-ben kiadott alapvető művére támaszkodunk a munkaterületek és a szintek megjelölésénél. Ezért utalunk Kadic művének alaprajzára és megfelelő szelvényeire. Nagy segítségünkre volt a Kadic által a barlang falán az ásatás megkezdésekor végighúzott kátrányvonal, amely még mindig jól látható és a barlangi kitöltés eredeti szintmagasságát jelölte az 1906. évi állapotnak megfelelően. Dolgozatunkhoz mellékelt alaprajzunkon (l.àbra"! a régebbi ásatások területei nincsenek feltüntetve. A barlang szakaszai Kadic beosztásában a következők : A. a barlang bejárata. B. a barlang előcsarnoka. C. a barlang főfolyosójának elülső része. D. a barlang főfolyosójának hátulsó része. E. a barlang oldalágának elülső része. F. a barlang oldalágának hátulsó része. G. cseppköves üreg a barlang végén. 9 M. Jeanneret : La lame de Kiskevély, un produit naturel en forme d'artéfact . Mitteil, d . Naturf. Oes. Bern 5 (1948) 1 0 F. Koby : Le »charriage à sec« des ossements des cavernes. Eclaoge Geol. Helvetiae 34 (1938) 1 1 A. Schmidt : Zur Frage der protolithischen Knochenkultur. Sudeta 12 (1936)
