Folia archeologica 7.

Kalmár János: A topor

166 Kalmár János tömör, lekerekített oldalsarkokkal. Nyelének felső része tömör vasrúd, alsó része üreges, puskacsőnek képezték ki, torkolata tölcsérszerűen kiszélesedik.

2 A zürichi Schweizer Landesmuseum őrzi Zwingli Ulrich nevéhez kötött, lőberendezéses csatabárdot. Ezt a fegyvert Zwingli állítólag 1531-ben a Kappel melletti csatában bekövetkezett halálakor vesztette el. Zwingli jóllehet hordta nyergén a bárdot a szükséges hozzávaló felszereléssel, mint puskapor- és golyótartó zacskóval, azonban nem mint lőfegyvert, hanem mint zúzófegyvert. A bárd hossza: 860 mm, a cső űrmérete: 19 mm, torkolatánál 42,5 mm, a bárd élének hossza 100 mm, a cső hossza : 202 mm (XLIV. t. 1.). Ezt a fegyvert XVI. századinak határozták meg, azonban kétségtelen, hogy még a XV. század második feléből származik. Forrer feltételezi, hogy ez a gótikus lovasfegyver, a burgundi háborúk idejéből származik, és Merész Károly hadseregéből való zsákmánydarab.

3 A XV. század elején a nyugati lovasharcos tüzelőfegyvere rövid puskacső, a »kézicső«, amelyet izzó kanóccal gyújtottak be. Hatása csekély volt, mert a begyújtás pillanatában szemét a kanócon kellett tartania, a célt tehát nem figyelhette. Különben is igen nehézkes fegyver volt. 1530 körül a kézi puskacsövek alakulása annyira előrehaladt állapotba jutott, hogy már nyújtott karral is lehetséges volt a vele való tüzelés. Nagy jelentőséget tulajdoníthatunk e fejlettebb formájúaknak, mert könnyedébb használatuk által nélkülözhetővé tették a lovasok fegyverzetében a különböző ütőfegyvereket, az eddigelé még széltében otthonos buzogány- és csákányfajtákat. Nyugaton az ütő- és zúzófegyverek rövidesen ki is kerültek az általános használatból. A nyugati lovasok felszerelésükhöz két darab »kézi puskacsövet« kaptak. Ez a »kézi puskacső« jelentőségében méginkább emelkedett a lovas kezében, amikor azt keréklakatos gyújtószerkezettel látták el. Kiszolgálására már csak egy kézre volt szükség. Ebben az állapotában már, mint pisztolyról beszélhetünk. A lovaspisztolyokra 1546—47-ben került a keréklakat. A keréklakatos pisztolyok tüzelési pontatlanságának lehet következménye, hogy a harcosok nem elégedtek meg vele mint tüzelőfegyverrel, mivel elsütésük után hasznavehetetlenné vált, mert az újratöltés hosszú időt vett igénybe. Ezért támadó-fegyverekkel kapcsolták egybe : a buzogánnyal vagy csákánnyal, vagy csatabárddal. Különösen a vezérek kezében, mivel a még meglehetősen 2 A. Demmin : i. m. 822., 34. sz. —= : ________ ^ _ • • 3 R. Forrer : Die ältesten gotischen ein- und mehrläufigen Faustrohrstreitkolben. Waffenkunde IV. (Berlin 1906) 59 skk, vö. Forrer : Über kombinierte Waffen, Waffenkunde V. (Berlin 1907) 98. 24. ábra