Folia archeologica 7.
Parádi Nándor: A balatonfenyvesi agyagpalack
A balaton /enyvesi agyagpalack 145 barázda egymástól különváló két körvonal. A részletesebb vizsgálat során azonban az alsó kétsoros barázdáról kiderült, hogy egyetlen munkamozzanattal, tulajdonképen csigavonalszerűen, alulról felfelé haladva, mélyítették be (e közben a korongot a fazekas bal kézzel maga felé forgatta). Ugyanis — ha kissé elnyomódva is — felfedezhető az alsót a felsővel összekötő barázdarész nyoma (XXXVJ. t. 7. ; a nyilakkal jelölt rész). A határozottabb összekötést az tüntette el, hogy a felsőnél a szerszámot ugyanabba a vonalba visszatérve még az edény félszeri forgásáig tovább hagyták a barázdában. így az alsóval összekötő barázdarészt a szerszám újabb nyoma elvágta. A felső két barázdánál nem található meg az átkötés vonala és így valószínűleg külön-külön, tehát két munkamozzanattal készítették. Az a körülmény, hogy az edényen önmagukba visszatérő barázdákat húzhattak, arról látszik tanúskodni, hogy a korongtányér ingadozása igen csekély lehetett, tehát a palack nem a legkezdetlegesebb kézikorongon készült. Az Árpád-kori edények égetéséről nagyon keveset tudunk. Külföldi ásatásokon e korból több fajta égetőkemencére bukkantak, 2 2 nálunk azonban ilyen még nem került elő. 2 3 Abból kiindulva, hogy Árpád-kori edényeink égetése igen különbözőnek látszik, feltehető, hogy a korábbi időkben — a kemencés égetés mellett — még szabad tűzön is égettek 2 4. A balatonfenyvesi palack aránylag a jobban kiégetett edények közé tartozik, igen valószínű, hogy kemencében égették ki. Arra a kérdésre, hogy a korai magyar századokban általános volt-e a palack használata, a honfoglaláskori 2 5 és a honfoglalást- követő két évszázad edényművességéről való igen hiányos ismereteink alapján határozott választ még nem adhatunk. Az avar-kori — még síranyagban is gyakori — előzmények 26 után egyelőre csak néhány hiteles lelet tanúskodik arról, hogy az általánosan használt fazekak, cserépüstök, bögrék stb. mellett a palack is megvan. így pl. a zalavári ásatás IX. századi rétegéből került elő frank palack töredéke. 2 7 Ugyanitt a kápolna körüli temető kútjában talált zömök, vállán körömbenyomást utánzó, hasán csigavonalas bekarcolással díszített palack az Árpád-kor első feléből 2 2B. A. Ribakov : i. m. 343. skk. 2 3 Lehetséges, hogy hitelesen feltárt településeinkről ismert nagy kemencéket edényégetésre is felhasználták. Lásd: Méri /. : Beszámoló a Tiszalök—rázompusztai és Túrkevemórici ásatások eredményéről I. Arch. Ért. 79 (1952). 2. k., A —B ; 4. k., B ; 16 t., 2. 2 4 Külföldről néprajzi leírásokat is ismerünk, amelyek kézikorong használatával együtt szabad tűzön — tehát a legkezdetlegesebb módon — történő égetésről szólnak. (Lásd pl. A. Kalmeta : i. m. 3. t., 1—4.) 2 5 A honfoglalás korából és a X. századból hitelesen sírokból ismerünk edényeket. Ezek mind bögrék. Néhány szórványosan előkerült fazékról csupán a díszítése alapján sejthető, hogy valószínűleg a X. századból valók. Ismerünk Sóshartyánról (MNM. Rég. O. 12/1936) egy kétfülű barnamázas palackformájú edényt, amely állítólag honfoglaló magyar sírból került elő. A sírban a mázas edényen kívül honfoglaló típusú kengyelpárt és csikózabiát is találtak. A palack kézikorongon készült, formája is hasonlít az Árpád-kori palackokhoz. Mivel a lelet nem hiteles ásatásból és olyan területről származik, ahonnan más, tévesen keltezett lelet is került már elő, vö. Fehér G., A IX —X. századi hazai régészeti anyag kritikai kiadásához. FA 6 (1954) 92. skk. honfoglaláskori leleteink közé biztosan nem sorolhatjuk be. Azonban még abban az esetben is, ha valóban honfoglaló sírból került is' elő, bizonyára nem hazai készítményről, hanem külföldről behozott edényről van szó. 2 6 Lásd pl. Csallány D. : Kora avarkori edénvek Magyarországon. Dolg. 16 (1940) 15 t., 1 ; 17 t., 11-12. - Horváth T. : Az üllői és a kiskőrösi avar temető. AH 19. (Bpest 1935) 38 t., 2-7; 39 t., 4 ; 41. t., 6. 2 7 Fehér ü. : Zalavári ásatások (1951- 1952) Arch. Ért. 80 (1953) 52, 14 t., 1. 10 I-'oüa Arch. VII.
