Folia archeologica 7.
Parádi Nándor: A balatonfenyvesi agyagpalack
146 Parúdi Nándor valónak látszik. 2 8 Az első hiteles Árpád-kori faluásatás — Tiszalök—Rázom — fazekakban és cserépbográcsokban aránylag gazdag anyagában csupán egyetlen palack szájának töredéke tanúskodik az ilyen edényfajta használatáról. 2 9 Az Árpád-kor második feléből, különösen a XIII. századból — amikor pénzekkel keltezett szórvány- és hitelesen feltárt leleteink is vannak — az edényformák gazdagabb formaváltozatait ismerjük. A leletek a zömök fazekak, bögrék, cserépüstök stb. mellett füles kancsók, 3 0 csészék, 3 1 fedők, 3 2 cserépmécsesek 3 3 stb. használatáról tanúskodnak. Ekkor terjed el — a jelek szerint — egy karcsúbb fazékforma és válik általánossá az edények testén többszörösen, csigavonalban körülfutó bekarcolt, vagy fogaskerékkel bemélyített vonaldíszítés. Már festett edényeket — köztük palackokat 3 4 — is találunk, többnyire körbefutó, általában vörösesbarna sávokkal díszítve. 3 5 A festés elterjedése összefüggeni látszik a XIII. század folyamán erősen elterjedő világos színű — sárgás-fehér — agyagfajtából készült különböző formájú edényekkel. Igen gyakori ezek között a palack is. Ezek anyaga, ha némiképen hasonlít is a balatonfenyvesihez még külsőleg is határozottan különbözik attól. A balatonfenyvesi kissé barnásabb színű s amellett kissé zsírosan sima tapintású, míg azok általában világosabbak és mindig érdes felületűek. Bár érdekes módon azok az edények, amelyeket ebből az agyagfajtából készítettek, általában szabálytalanabb formájúak, egyenetlenebb felületűek — tehát kezdetlegesebb módon formáltaknak látszanak — mint a velük előkerült részben más anyagú edények, számunkra most mégis fontosak. Ugyanis az említett csigavonalas bekarcolás legtöbb változatát — legalábbis eddig — az ilyen anyagú palackokon találjuk. Mivel pedig belőlük mind a XIII. századból — a budai várásatásból (XXXVII. t. 7-2.)™ -, mind a XIV. századból - a visegrádi palotaásatásból (XXXVII. t. 3—4.)™ — hitelesen feltártakat és pénzzel keltezetteket is ismerünk, a két különböző időből eiőkerült palackokat összehasonlíthatjuk egymással. Anyaguk és készítésük minősége alig különbözik : a XIV. századiak is igen szabálytalan formájúak és egyenetlen, jóformán csak a nyaknál és peremnél simított felületűek. Különbség van viszont a csigavonalban bekarcolt díszítés elrendezésében és bizonyos vonatkozásban készítésében is. Míg a korábbiakat — amint fentebb már szó volt róla — akár egész testén végighaladó, akár csak egy részén levő karcolás van, az megszakítás nélkül fut 2 8 Á. Cs. Sós: Rapport préliminaire des fouilles exécutées autour de la chapelle du chateau de Zalavár. Acta Arch. Hung. 4 (1954) 2 k., 7. 2 9 Leltári száma : (Középkori Osztály) 55. 11. 78. B. 3 0 Arch. Ért. 44 (1930) 102 k. 3 1 Holl I. : Használati és díszkerámia a budai várpalotából. Arch. Ért. 79 (1952) 1 k., 1. Lásd. még : Holl I. : Megjegyzések a budai vár XIII. századi építéstörténetéhez. Művészettörténeti Ért. ... (1953) 213. skk. 1 t. 3 2 Börzsönyi A. : Régi magyar emlékek a gyó'ri kath. fó'gimn. régiségtárában. Értesítő a pannonhalmi Szt. Benedek rend gyó'ri főgimnáziumából. (Győr 1894) 1 k., 11. 3 3 Holl 1. : Arch. Ért. 79 (1952) 1 k„ 6. 3 4 Arch. Ért. 44 (1930) 101 k., 1. 3 5 Az első hiteles, pénzekkel keltezett mázas edényt is a XIII. század első feléből ismerjük (Huszár L. : Azabonyi lelet. MM [1945. XII.] 72 skk). Valószínű azonban, hogy nem hazai készítmény. 3 6 A leletegyüttesről — amelybe a palackok is beletartoznak — rövid összefoglalást ad : Holl I. : i. m. 179. sk. 3 7 A palackokkal egy rétegből előkerült fejlettebb technikával készült edények közül néhánynak a képét közli : Héjj M. : Visegrád történeti emlékei. Múzeumi Füzetek (1954) 30 k.
