Folia archeologica 7.

László Gyula: A kenézlői honfoglaláskori íjtegez

116 László Gyula sem lehettek, mert annak is ismerjük szerkezetét és alakját s a lemezek nem találnak rá.

1

1 íjmerevitő lemezek

1

2 sem lehettek, bár ezekhez hasonlítanak leginkább s látni fogjuk, hogy ez a hasonlóság nem véletlen. így tehát sírban való helyzetükből nem oldhatjuk meg a lemezek rendeltetését. Jegyezzük meg azonban, hogy abban a négy esetben, amikor a sírról feljegyzések készültek, mindenütt nyíltegezt is említenek a sírban. Ez valószínűvé teszi, hogy bár csontos íjat csak egyik sírban

1

3 találtak, mégis a temetéskor íjat is temethettek a halottal, de ennek fa- és szaruanyagát a föld elemésztette. A csontlemezekről eddig a következő véleményeket olvashatjuk : Hampel József a jászdózsai lemezek leírásakor

1

4 felveti azt a lehetőséget, hogy az ívelt lemezek szablyatokot díszíthettek. Jósa András a kenézlői 11. sír lemezéről ügy véli,

1

5 hogy a lábat védő nemezvért erősítésére szolgálhatott. Fettich Nándor a kenézlői 39. sír csontlemezpárját összeveti a kudyrgei és soltszentimrei csontleinezekkel

1

6 s azt tartja, hogy egyik sem volt nyergen, hanem az íjtartó tokot díszítették. A szaszanida ezüsttálakon és az altáji sziklarajzokon látható íjtegezekkel egyezteti a díszlemezeket. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy hár Fettich Nándor kiindulópontja, miszerint a soltszentimrei és kudyrgei lemezek nem nyeregkápa díszek, hibás

1

7 ettől függetlenül, amit a kenézlői lemezekről mond, helyes. Ezek ugyanis valóban íjtartó tegezt díszítettek — e dolgozatban közölt többi lemezekkel együtt — s Fettich párhuzamaikat is jó helyen kereste. Fentebb említettük, hogy a csontlemezek leginkább az íjcsontok alakjára emlékeztetnek, közelebbi vizsgálatukból kiderül, hogy ez természetes és szükségszerű. Az (16. ábra 2.) a helyreállított íjtegez vastagabb vonalain belül pontozott vonallal jelöltem a benne tartott íj körvonalait. A csontos, de a csonttal nem merevített íj szárnyán is két kiugrás kell legyen : az íj felső végére állandóan ráhurkolt ideget a nyugvó íj hátsó ívén kötözik meg, ez az első kiálló rész az íj ívén. A második abból származik, hogy a csontlemezt (vagy annak híján a keményfa szárnyat) tövénél szorosan áttekercselve kötözték hozzá az íj testéhez, s itt vastagodás keletkezett. Ezek a kiugrások, illetőleg szélesedések a legszebben a kenézlői 39. sír csontlemezén követhetők : a felső részen levő szélesedés az ideg helyét jelzi, az alsó kiszélesedés pedig a kötözés vastagságát takarja. Az ívek törésszögéből kiszámíthatjuk, hogy a honfoglalók íja pihenő állapotában nem csapódott át C formára, hanem a szárnyak mintegy 20—30°-os szögben kapcsolódtak a kissé ívesen áthajló íjtesthez. A két kenézlői lemez széthajlása (XVIII. la—2a) pontosan megfelel a csúcsuktól egyre szélesedő íjvégek formájának. Mindezek után nem lehet kétséges, hogy a tárgyalt csontlemezek íjtegez felső zárószerkezetét díszítették, s hogy valóban úgy állottak, ahogyan azt palmettás mintáik állása alapján feltételeztük. 1

1 Vö. Zichy 1. : A honfoglaláskori tegez és keleti kapcsolatai. Túrán (1917) 152 skk. — Cs. Sebestyén K. : A magyarok íjja és nyila (Szeged 1933) 42 skk. - László Gy. : Adatok a kunok tegezéről. NÉ. (1940) 51 skk. 1

2 Cs. Sebestyén K. : i. m. 8 skk., ahol a csontborítás nélküli íjak szárnyairól is jó képeket közöl ; a mi csontlemezeink szépen tükrözik ezek szerkezetét. 1

3 Szentes-Mindszent 2. sírban. Vö. FA 3-4 (1941) 186. 2. k. 1

4 J. Hampel : i. m. 2. 617. 1

5 Jósa A. : i. m. 318. 1

6 Fettich N. : i. m. 106. — Cs. Sebestyén K. : (i. m. 29) is felveti a kérdést, hogy a sírokban talált díszes csontlemezek egyike-másika nem íjtegez záró-e? 1

7 László Gy. : i. m. AH. 27. 33. sk. - Az Arch. Ért. 45 (1931). 70. képéből úgy látszik, hogy Fettich Nándor éppen fordítva képzelte el a csontlemezek helyzetét.