Folia archeologica 7.

László Gyula: A kenézlői honfoglaláskori íjtegez

Hon/oglaldskori ijtegez 117 Honfoglalóink összetett, több anyagból (fa, szaru, állati ín) összepréselt halenyvvel ragasztott íja, nagyszerű fegyver volt, de esőre, nedvességre igen érzékeny lehetett. Ezért ha éppen nem volt kézben, húrját kioldva, jól záródó bőrtegezben viselték. Sem az avarok, sem a magyarok, de még a kunok s a velük egykorú lovasnépek sem ismerték azt a fajta lapos, varrott nyíltegezt, amely egyúttal a felajzott íjat is befogadta. Ilyeneket a szkítáknál látunk, majd később a mongol és török népek általános tegezformájaként ismerjük. Nézzünk meg néhányat íjtegeziink párhuzamaiból. A 19. ábra 2.-on az altáji sziklarajzok egyik páncélos lovasát látjuk.

1

8 Hosszú, majdnem egyenes, csak vége felé kissé ívelő íjtegezét felül faragott(?) dísz zárja. A 19. ábra 3.-on Kelet-turkesztáni tochár lovasok (Qyzil, Maya barlang, kb. 700 körül) övéről, belső oldalán levarrott íjtegez függ

1

9 s amennyiben a fényképek megbízhatók, a tegez felső vége állatfejben záródik. A 19. ábra 4. szaszanida ezüst csésze, vadászó fejedelem ábrázolásával. Viseletét már Nagy Géza egyeztette a nomád viselettel.

2

0 fjtegeze üres — hiszen a vadász éppen íját feszíti —, határozott íve és belső Ievarrása azonban mutatja, hogy nem puha bőrtok volt ; nyitott, ivesen lehajló vége azt is mutatja, hogy szája is merevítve lehetett. A fejedelemnek kettős öve van, kardját felső övén, íjtegezét az alsón viseli. Itt is — mint minden más ábrázoláson — az íjtegezt a baloldalon láthatjuk. 19. ábra 5. rajz. kelet-turkesztáni ujgur harcos képe Bäzäklik-bol (9. templom cellájának déli falán).

2

1 A festményen, az eddigiekkel ellentétben, puha tigrisbőrből készült keskeny bőrzsákot látunk, amely híven alkalmazkodik az íj alakjához. Még számtalan más ábrázolást ismerünk a pusztákról vagy a puszták peremén lakó iráni nomádok emlékeiből.

2

2 Az eddig is jól ismert és sokat idézett Kelet-turkesztáni, altáji és szaszanida ábrázolások mellé legújabban a szovjet kutatók által felfedezett pjandzsikenti falfestmények járulnak.

2

3 Ezeken is látható az íjtegez felső végének jól kiképzett zárószerkezete. Az ábrázolások tanúsága szerint tehát az íjtegezt a baloldalon viselték, éspedig úgy, hogy hátrahajló szárnya nagyjából a deréktájat súrolta. így kellett ez legyen honfoglalóinknál is. A kenézlői39. sír belső lemeze egész felületén erősen kopott, míg a külső lemez inkább csak azon a helyen kopott meg, amelyet a kar állandóan dörzsölt. A csontlapok formai vizsgálata kétségtelenné tette, hogy íjtegezt zártak, párhuzamaik pedig azt mutatták, hogy ilyenfajta íjtegezt széltében használtak a pusztákon és a puszták peremén lakó nomád népek. Most pedig a lemezeken tett megfigyelések és a párhuzamok felhasználásával kíséreljük meg használat 1

8 H. Appelgren —Kivalo : Alt-altaische Kunstdenkmäler. (Helsingfors, 1931.) 92. k.) 1

9 A. von Le Coq : Bilderatlas zur Kunst- und Kulturgeschichte iMittel-Asiens. (Berlin 1925) 32. k. nyomán. 2

0 Nagy ü. : Népvándorláskori túrán öltözet. Arch. Ért. 21 (1901) 319. - A tálról jó fénykép látható OpejiH—TpeBep : CacammcKiiií weTaji (JleHHHrp. 1935) 3. t. 2

1 A. v. Le Coq : Chotscho (Berlin 1913) 31. t. nyomán. 2

2 Érdekes, hogy a perzsa fejedelmek — az ezüsttálak képei szerint nem viseltek íjtegezt és nyíltegezük formája is más, mint a nomádoké. A nomád tegezek képeit Le Coq idézett műveiből, továbbá Orbeli—Trever fent idézett munkájából (20. kép, várat ostromló nomádjain) és CMHPHOB, BOCTOHHOC cepeöpo. 1909. c. művében (pl. 58. tábla ezüsttálának peremén) láthatjuk. Cs. Sebestyén (i. in. 11. képen) összeállított egy sorozatot ezekből, a qyzil-i tegezre tévedésből a lovas páncéljának egy részét is rárajzolta s így úgy tűnik, mintha a tegezről hosszú lebernyeg függne. 2

3 >Knbonncb, XlpeBHero ríHHAWHKeH'ra M. 1954. 5, 33. 35. táblákon látható íjtegezek azért is érdekesek, mert belőlük nyilvánvalóvá válik, hogy az ezüsttálak mesterei vadászképeiket stb. nagyrészt falfestményekről másolták.