Folia archeologica 6. (1954)

Hegedűs Gyuláné: Egy herendi művezető emlékezései

Egy herendi művezető emlékezései 185 A breslaui keménycserép-gyárban, ahol leghosszabb ideig — majd négy évig — dolgozott, megtanulta a kemenceépítést, majd mint »Werkmeister« laboratóriumi agyagvizsgálatokat végzett. A kerámiaművesség minden gyártási fázisát — kivéve a festést, a díszítő eljárásokat — nyolcéves külföldi tartózkodása alatt sajátította el. 1901—02-ben (pontos évszámot nem közöl) a hódmezővásárhelyi állami agyagipariskola vezetését vállalta. Az ipari tanműhely célja a Hódmezővásárhelyen és környékén dolgozó fazekasok művészi és technológiai továbbképzése volt. Ullrich az iskola létesítésének időponját az 1899. évre teszi. Kiss Lajos az »agyagipari tanműhely« felállításának dátumát 1907-ben állapította meg.

1 Az 1907-es időpontnak azonban ellentmond az a körülmény, hogy Ullrich ekkor már saját műhelyében Orosházán dolgozott, és nagy elfoglaltsága mellett nem vállalhatta el a tanműhely vezetését. De ellentmondanak a »Vásárhely és Vidéke« tudósításai is, amelyek szerint egyrészt Dániel Ernő kereskedelmi miniszter 1898-ban a tanműhely költségeinek fedezésére 3000 forint évi segélyt és egyszersmindenkorra 5000 forint forgótőkét ajánlott fel

2 — másrészt a tanműhely 1900-ban már első kiállítását rendezte.

3 Samu János, az 1904-ben Hódmezővásárhelyen rendezett néprajzi kiállításról írt ismertetésében, a kiállított fazekasmunkákról többek között ezeket írja : »A gölöncsérmesterek kiválóságát bizonyította különben az ipari-kiállításon levő, rendkívül nagyszámú edény is, bár az állami agyagipari tanműhely vezetése mellett újabb időben a régi egyszerűbb formák mellett újabb s sokszor nem is magyaros formák és díszítések is feltűnnek.«

4 Samu János észrevételei a kiállított edények egy részén alkalmazott, idegen formákkal és díszítőelemekkel kapcsolatban, a külföldön tanult Ullrich befolyására és hatására vonatkozhattak. Az 1899-es, Ullrich által említett iskolaalapítás éve tehát elfogadhatónak látszik, a tanműhely megszüntetése pedig 1904 végén történhetett. Kiss Lajos az iskola »rövid ötévi erőltetett fenntartásáról« ír,

5 és ez a terminus Ullrich életrajzi adataival is megegyezik. Ullrichnak az álláshoz fűzött nyugdíj-reménye ilyenformán szétfoszlott. Első sikertelen hazai vállalkozása azonban nem kedvetlenítette el és ezután önálló kerámiai műhelyt létesített. Orosházán a vasút melletti volt vendéglő helyiségét bérelte ki és ott családjával együtt munkához látott. »Gyártmányaim paraszttálak, tejesköcsögök és csuprok voltak. A tálak engobirozva fehér öntőmasszával teljesen Steingut utánzat voltak.., a köcsög és csuprok belül fehér engob és kívül kék, sárga, piros és zöld színűek...«. A durva alapanyag elfedését szolgáló, finomabb agyagból készített vékony borítómassza, az engob, karcolt vagy festett technikával, fazekasnníhelyeink egyik kedvelt díszítőmódja volt. Ullrich használati edények belső felületének bevonására alkalmazott tűzálló beregszászi agyagból fehér engobot. Az edények díszítésére vonatkozóan ezeket írja: »... A festésre feleségemet és anyósomat tanítottam be, akiknek staniolból kivágott sablonokat készítettem, amely segítségével igen 1 Kiss Lajos : A hódmezővásárhelyi tálasság története. Dolgozatok a M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem Archaeológiai Intézetéből. Szeged, 1926. 189. 2 »Vásárhely és Vidéke«, 1898. V. 5. sz. 3 U. o. 1900. IV. 5. sz. 4 Samu János : A hódmezővásárhelyi néprajzi kiállítás. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője. 1904. X—XI. havi sz. 293. 5 Kiss Lajos : i. m. 189.