Folia archeologica 6. (1954)

Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről

Néhány új őskőkori lelőhelyünkről 15 szakítanak meg. A baloldali él csak részben megmunkált. Itt a retus és a használati csorbák az eszköz fonákja felől helyezkednek el. A penge hosszában, középen lapos gerinc fut végig. Pengénk hasonmásait megtalálták a már említett Pilisszántói kőfülkében, a Kiskevélyi-barlang

1

2 és a Jankóvich-barlang

1

3 felső, a würm III-ra datálható rétegeiben. A Remete-barlang elégtelenül datált poszt glaciális rétegének egyetlen eszköze alapján nem lehet feladatunk a hazai jégkorvégi kultúrák behatóbb vizsgálata, azonban e lelet kapcsán időszerű — ha pusztán kérdésfelvetésként is — néhány mondattal beszélnünk arról, hogy az újabb kutatások alapján miként kell tekintenünk a dunántúli »magdaleni« kultúrákat, legyenek azok bár Will korúak vagy posztglaciálisok, pilisszántói típusú barlangi mikrogravette-kultúrák, vagy a Dunántúl több vidékén megtalálható — majnem minden esetben elégtelen kormeghatározású — lösztelepek eszközei? Ezeket a leleteket magdaleninek határozták meg, de már Hillebrand

14 felhívta a figyelmet arra, hogy nem azonosak a nyugateurópai magdalenivel, hanem — legalábbis ami a pilisszántói csoportot illeti — inkább a lengyel Swidry-kultúrával hozhatók genetikus kapcsolatba, amely Koztowski

l

s szerint már »epipaleolit« kultúra, közvetlen a mezolitikum alatt fekszik, s amelyet a posztglaciális időszak folyamán Lengyelországtól keletre is gazdag lelőhelyek képviselnek.

1

6 Az »epipaleolitikum« kifejezés, korban fedi az általunk használt »posztglaciális« terminust. Kozlowski a Swidry-kultúrát az Ancylus periódusra helyezi,

1

7 amely i. e. 6—7000 évvel ezelőtt volt, és a vegetációs fázis szempontjából azzal a boreális mogyorókorral fejezhető ki, amelyet Sárkány és Stieber is e réteg koraként jelölnek meg. Az előttünk működő kutatógeneráció a rendelkezésére álló lehetőségek alapján mind e leleteket, amelyek a nyugateurópai magdalenivel valóban egykorúak, az említett kivétellel, magdaleninek tekintette. Nekünk azonban módunkban áll az időközben alaposan megszaporodott kelet- és középeurópai anyag és a beható újabb kutatások alapján több kiváló külföldi paleolitszakemberrel egyetértve leszögezni,

1

8 hogy Magyarországon a magdaleni kultúrának nincs egyetlen lelőhelye sem, hanem ehelyett a keleti-gravetti különböző fejlődési és megjelenési fázisai találhatók. Lelkiismeretes és részletes kutató és feldolgozó tevékenységre van azonban szükség ahhoz, hogy lelőhelyeinket párhuzamosíthassuk, egyfelől a gravetti Kosztyenki-csoportjával, másfelől a Swidry-kultúrával és az »azylo-swiderien« csoporttal, amelyeknek 1

2 Hillebrand, J.: A Kiskevélyi-barlangban 1912. évben végzett ásatások eredményei, Bkút, I. (1913) 153—163. 2. ábra. 1

3 Hillebrand J. : A bajóti Jankóvich-barlangban 1914. és 1915. években végzett kutatások eredményei, Bkút. III. (1915) 127—141. 3. ábra stb. 1

4 Hillebrand J. : Magyarország őskőkora, Arch. Hung. 1935, 32. 1

5 Kozlowski L. : Epoka kamienia... Towarz. Nauk. Warszawskie 3. (1923) 131. skk. "Воеводский M. В., К вопросу о развитии эгшпалеолита в Восточной Эвропе, сов. Арх. V. (1940) 144. skk. 1

7 Kozlowski L. : Die ältere Steinzeit in Polen, Die Eiszeit, I. (1924) 151 — 152. 1

8 Hazai leleteinkre is érvényes megállapításokat tartalmazó szakmunkák közül főként Felgenhauer F., Zur Problematik des späten Paläolitbikums in Österreich (A. A. 10. [1952] 1—15.), u. ö. : Aggsbach (Mitt. d. Präh. Komm. d. Öst. Akad. d. Wiss. V. [1951], továbbá Narr K. J. : »Lössmagdalenien« und »Federmessergruppe« (Eiszeitalter und Gegenwart 3 [1953] 50—57.) stb. c. cikkeire szeretnénk utalni.