Folia archeologica 6. (1954)
Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről
16 Vértes László a késői paleolitikum és mezolitikuni folyamán tőlünk északra és keletre olyan szép leletei vannak. 1 9 Meg lehet állapítani, hogy a hazai mikrogravettes kultúrákat illető korábbi adatokhoz képest a remetebarlangi előfordulás annyiban újszerű, hogy ennek a kultúrának, amely nálunk korán, már a würm III. maximumának idején tűnik fel, a mogyorókorig,tehát a mezolitikumig való továbbélésére nyújt értékes adatot. Ismételnünk kell azt, amit már az egri leletanyaggal kapcsolatban is mondottunk: a Remete-barlangot különlegesen fejlett rétegsora, értékes »epipaleolit« leletei miatt, és főként, mivel kedvelt kirándulóhely lévén, kitöltésében állandóan turkálnak az amatőr »kutatók«, mielőbb rendszeresen fel kell tárnunk, és az esetleg bennhagyott — egyetemi hallgatóink számára nagyon tanulságos — rétegsor védelméről hathatósan gondoskodni kell. Zalaegerszeg 1952 nyarán jelentette a Zalaegerszegi Múzeum, hogy a helybeli téglagyár munkásai őslény csontokat találtak. Jánossy Dénes szállt ki a lelet megtekintésére és meghatározására. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy a csontokkal együtt faszéndarabok is kerültek elő, tehát a téglagyárban feltehetőleg ősember-tűzhelyet tártak fel. 1952. július 15—17-én próbaásatást végeztem a zalaegerszegi téglagyárnak a Zalától délre, 300—400 m-re fekvő II. sz. telepe fejtőjében a gödör Ny-i sarkában, a felszíntől 14 m mélységben. 2 0 Ezen a szinten meglehetősen hangsúlyozott tűzhely réteget észleltem, egy méterrel magasabban ismét egy halványabb szenes réteget, de elszórva a két réteg alatt és felett is jelentkezett a faszén, közel 4 m vastagságban. A kultúrrétegek környékén vörös okkernyomokat is találtam. A tűzhely kb. 30°-os lejtőn helyezkedett el, másodlagos fekvésben, ^mit bizonyítanak a löszben szép számmal található 30—40°-os dőlésű, nagyjából К—Ny-i csapású csuszamlási, suvadási felületek. Ezek úgy jöttek létre, hogy a Zala árterének szélét alkotó meredek löszfal többízben is megcsúszott, hogy végül szelídebb, kb. 5—6°-os lejtővel simuljon az ártérbe. A lelőhely kőzetanyaga Kriván Pál meghatározása szerint a tűzhelyréteg környékén alig-iszapos lösz, amely a jégkori felszínnek egy laposabb 1 9 Csak példaképpen ragadjuk ki az ukrán és csehszlovák »késői magdaleni«, 4epipaleolotikum« és mezolitikuni néhány lelőhelyét, mint például a mezolit Borki (Паничкина M.3., Мезолитическая стоянка Борки, Миа №2.149—157.), a késői paleolitikum V. fokozatához« tartozó Ambroszievka (Борисковский П. И., Палеолит Украины, Миа. № 40 (1953) 176. ábra), a cseh Dérava-barlang és Razice »késői magdalénije« (Prosek Fr. Vyzkum Déravé Jeskyne na Kotyzu u Konéprus, A. R. IV. [1952] 97—100 és Mazalek M., Tíeti rok vyzkumű paleo-mezolitické oblasti u Razic, A. R. V. [1953] 577—589). Ezek a különböző elnevezésű és különböző korú, de kivétel nélkül posztglaciális kultúrák a késői gravettivel és a Swidry-kultúrávaí genetikus kapcsolatban látszanak állani akkor is, ha egy-egy fontos típus, mint pl. a nyeles hegy,nem található meg mindegyikükben. Eszközkincsük általános képének hasonlósága azonban arra enged következtetni, hogy vadászati módjuk, a környezet feltételeihez való alkalmazkodásuk formája lényegében azonos volt. A dunántúli »magdalenivel« újabban Gábori Miklós foglalkozik behatóbban. Cikkünk megírása idején több idevonatkozó dolgozata van sajtó alatt. 2 0 A rendelkezésemre álló tájolási lehetőségek adatait a Történeti Múzeum Adattárában helyeztem el 25. L. I. sz. alatt.
