Folia archeologica 6. (1954)

L. Kovrig Ilona: Germán lelet Gyuláról

GERMÁN LELET GYULÁRÓL 1954-ben a Történeti Múzeum Régészeti Osztálya germán leletet vásárolt, melyet évekkel ezelőtt Gyula határában, a Körös partján gödörásás közben találtak. A lelet csatból, fésűtöredékből, két fibulából és öt szem gyöngyből állott. A megtalálás körülményeiről, a pontos lelőhelyről, esetleges többi leletekről semmit sem tudunk. Arról sem sikerült felvilágosítást szereznünk, hogy egy sír tartozékai-e a leletek. A leletegyüttes alapján mégis egy női sír mellékleteinek tekinthetjük az alábbi emlékeket. 1. Ezüst fibulapár, előlapja egész felületén aranyozás nyomaival. Öntvény (XX. t. 1—2). A fejlapon levő mélyvágásos csavart indadíszítés félkörben helyezkedik el. A két szélén felfelé néző, kampós csőrű, nagyszemű madárfejek vannak. A fejlap tetején homloknézetű állatfej van, melyen a szemet nem jelölték. A rombuszalakú láblapon ferde rácsmintában ékvágásos rombuszok helyezkednek el. A láb végére ugyanolyan állatfejet tettek, mint a fejlapra. Az állatfejek a hátoldalukon homorúak. Az erősen domborodó keskeny kengyelen a fejlap és a láblap közelében haránt bordázás van, őrizve a kengyelre csavart drót emlékét. A tűtartó erősen töredékes. A rúgószerkezet hiányzik, de a rozsdanyomokból arra következtethetünk, hogy vasból volt (XX. t„ la—2a). 2. Ezüst csat, kerek csatkarikával, melyet haránt bordázás díszít (XX. t. 6). A csattövis állatfejben végződik, és erősen ráhajlik a karikára. Mind a tövis, mind a karika öntvények, de nem tömör öntéssel készültek, hanem hátoldalukon üregesek (XX. t. 6a). A tövis állatfejének orrát keresztben rovátkák jelzik, az ovális szem erősen kidomborodó. A tövis végének keresztmetszete félköralakú. Az egyenesen levágott véget szabálytalan elrendezésű, egymást keresztező, vésett vonalkákkal díszítették. A szíjszorítólemez előlapját domborított, pikkelyes elrendezésű indás minta díszíti. A domborítás kiigazításának utánvésése jól kivehető. A hátlap egy lemezből készült az előlappal, de vékonyabbra kalapálták ki. A csatot hét félgömbös fejű nagy szeg erősítette eredetileg a szíjra ; csak kettő van meg belőlük. A lemez előlapján nyolcadik átfúrás is látszik, de ez valószínűleg már használat közben került a csatra, s nem a készítő, hanem talán a tulajdonos munkája. 3. Kétoldalas csontfésű töredéke (XX. t. 7). A rozsdanyomok azt mutatják, hogy a középső tartóbordát vasszögekkel erősítették rá a fésűfogakra. 4. Legömbölyített élű, korongformájú borostyángyöngy (XX. t. 4). 5. Hordóalakú kalcedongyöngy (XX. t. 5). 6. Lapos henger formájú fekete pasztagyöngy, oldalán két sorban körülfut p zegzug vonalas díszítéssel (XX. t. 3).