Folia archeologica 6. (1954)

L. Kovrig Ilona: Germán lelet Gyuláról

Germán lelet Gyuláról 87 7. Két kis üveggyöngy, töredékes állapotban. A gyulai lelet fibuláinak hasonmását a székesfehérvári múzeum eg}

r Dunapenteléről (Sztálinváros) származó leletéből ismerjük. Marosi két alkalommal említette, részletesebb leírás és képek nélkül.

1 A fibulákkal csontfésűt, gyöngyöket, agyagedényt, vascsatot és üvegpohár töredékét találták együtt. Az ezüstből készült fibulapár előlapjának egész felülete aranyozott volt (XXI. t. 1—2.). Ez is öntvény. Formában és díszítésben egészen közel áll a gyulai fibulapárhoz, de a fejlapon a madárfejekből indadíszítés lett. A kengyel díszítetlen és a láblap kissé szélesebb. Az állatfejek tagoltabbak, a szem és a száj jobban kidolgozott. Kevés eltérés van a fej-és a láblap állatfejei között, ez utóbbin a szemek nem kerekek, hanem oválisak. A tűtartók épebben maradtak meg mint a gyulai darabokon, s így azok formájára is felvilágosítást adnak. A rúgószerkezet vastekercse megvan, csak a tű hiányzik (XXI. t. la—2a.). A kétoldalas csontfésű (XXI. t. 3.) valamivel szélesebb, mint a gyulai. A tartóbordákat bronz szegekkel erősítették fel. Öt legömbölyített élű korongos borostyángyöngy, hat kék üveggyöngy, öt fekete, egy téglavörös, egy levágott sarkú hasábalakú sárga, hét sötétkék, gömbölyű, egy hosszanti árkolással díszített világoszöld és egy kék alapú, sárgaszemű gömbölyű pasztagyöngy (ez utóbbi töredékes) alkották a gyöngysort (XXII. t. 1.). Két átfúrt szarvasfog és egy átfúrt nyúl sarokcsont (XXII. t. 1.) tartoztak még a lelethez. A szürke agyagedény kisperemű, összeszűkülő nyakú. Vállán két körbefutó domborodás van. Az üvegpohár töredékes. A két lelet fibulái — mint láttuk — mutatnak ugyan apró különbséget, de ezek lényegtelenek, és valószínűnek látszik, hogy a két fibulapár azonos műhely készítménye. Különleges formák. Pontos másaikat eddig nem sikerült megtalálnom, de részleteikben, forma, díszítés és technika alapján mégis hozzákapcsolhatók rokon leletekhez, amelyek legalább a lelet korának meghatározásánál segítséget nyújtanak. A fejlap csavart indáját és a láblap rombuszmintájának díszítését — ha némi eltéréssel is — a hazai gepida temetők anyagából ismerjük. És pedig a szentes-kökényzugi temető 56. sírjából,

2 Bökénymindszentről,

3 a hódmezővásárhely-gorzsai temető 30. sírjából

4 és a kiszombori temető 88. sírjából.

5 Ugyancsak rokonleletként említhetjük a miszlai leletet is.

6 A kiszombori és a gorzsai példányok láblapján rombuszmintás díszítés van, és végükön állatfej. Éppen úgy, mint a gyulai és az intercisai láblapján, hiányzik még az oldalakon a kerekrekeszes, üvegbetétes kinyúló díszítés, melyet a szentes-kökényzugi és bökénymindszenti fibülákról, valamint Észak-Franciaországban, Belgiumban és a Közép-Rajna vidékén rokon példányokról ismerünk. Ha nyugat felé követjük a rombuszdíszítéses lábú fibulák útját, megtaláljuk mindazokat az átmeneti formákat (kerek oldalnyúlvány nélkül), amelyeket a kiszombori és a gorzsai példányok képviselnek nálunk, mind a bökénymindszenti és kökényzugi fibulák rokonait, amelyeknek ősformái 1 Marosi A.: A. É. 1917. 7. — Székesfehérvári Szemle, 1939. 39—40. 2 Csallány D. : A. É. 1942, 329—330. LVII. t. 1—2. 3 Hampel J. : Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn, III. 26/10. 4 Banner J. : Dolgozatok, 1933—34. 262. 5 Török Gy. : Dolgozatok, 1936. 155. * Szendrey Á. : A. É- 1928. 222—225.