Folia archeologica 6. (1954)

Radnóti Aladár: Trebonianus Gallus ezüstlemez-mellképe

Trebonianus Gallus ezüstlemez mellképe 51 ben erős kémiai hatásoknak volt kitéve, és á kiteregetés következményeképpen töredékessé vált, nagy részei pedig már eredetileg is hiányoztak. A legteljesebben a koponya arcrésze, a fejtető és a nyakszirt maradt meg. Az összegyűrt lemez kisimítása után az arc összefüggő foltot ad lefelé egészen az állig. Részleteiben azonban az arc felülete is töredezett, repedésekkel tarkított, de csak kisebb darabja hiányzik a homlok két oldalán a halánték felett, továbbá az orr nagy része. A lemez lyukas a koponyatető két oldalán, és nagyobb folt hiányzik a tarkó felett. A fejtető hajzata ugyancsak töredékesen maradt meg. A koponyát formázó lemez a nyaknál folytatásában hiányzik, jobb oldalán csak egy keskeny résszel függ össze a váll. A vállakat és a mellet alkotó rész szintén csak foltokban maradt meg. Majdnem teljesen hiányzik a mell jobb domborulata és a hát közepe. A bal váll alatt töredékeiben megmaradt a mellkép széle, ugyanígy kis foltban látható a portré alsó szegélye a mell közepén is. A mellkép széle három helyen biztosan felismerhető : a mell közepén és kétoldalt a vállak alatt. A töredékekből megállapítható, hogy az alsó lezárás a váll alatt a tunikaujj ráncait illetőleg bőrszegélyét (pteryges) követi, a mell alatt viszont ívekben végződik. Az íves lezárást a mell közepétől kiindulva kettős dísztelen sáv szegi, feltehetőleg a tunikaujj széléig. A sérült mellkép hátsó lezárása bizonytalan. Az ábrázolt személy pikkelypáncélt visel, amelyen a pikkelyeket tollak díszítik (lorica plumata), vagyis a fémpikkelyeket tollak mintájára bevésett vonalakkal ékesítették. A páncél mell- és hátrészét a vállakon két sín fogja össze. A vállsínek simák, szegett szélük a mellső oldalon lépcsősen elkeskenyedik. A baloldali vállsín alatt látszik, hogy a mellső sínrész csavart zsineggel a mellső páncélrész karikájához volt kötve. A váj Isinek a háton kiszélesedtek. A páncél lezárása a nyak alatt bizonytalan. A nyakkivágás elöl valószínűleg egyenes volt. A sín mellett a vállon látszanak egymás felett ívelő sorban a pikkelypáncél tagjai. A pikkelyek tollat utánoznak, a csévék fölfelé szélesednek és kétoldalt rovátkolások jelzik a tollak zászlaját. A mellvért közepén Meduza-fej, amely csak körvonalaiban ismerhető fel. Az arc részleteit pontok és vonalak jelzik. A Gorgo-fej hajzatát cikkelyes rovátkolás bontja fel, szája nyitott, nyelve nem látszik. Az arc majdnem szabályos köre felett vékonyan rovátkolt, szarvszerű szárnyak foglalnak helyet. A széles vállak között vastag nyakon ül a fej (XIV. t., 1—2.). Eredetileg sérült állapota nem engedi meg, hogy a restaurálás után a fejformát az azonosításhoz biztos kiindulási pontnak vegyük, de részleteiben támogathatja ilyen irányú vizsgálódásainkat. Homloknézet ben a fej felépítése kerek, oldalnézetben pedig szögletes. Mint részletet, hitelesnek vehetjük a tarkó meredek vonalát. A koponya boltozata hátrafelé gyengén emelkedik és tágul. A koponyarész jelenlegi állapotában aránytalanul nagyobb az arcrésznél, de ebben a lemez nyújtása is közrejátszhatott. A homlok széles és alacsony, két vízszintes redővel barázdált. A redők nem egyforma hosszúak, a felső rövidebb az alsónál. A homlokcsont a mélyenülő szemek fölé borul, domborodásán ferde vonalkázással jelezték a szemöldököt. A szemek tágra nyíltak, a felső szemhéj érezhetően vastag. A két szem szabálytalan állása a sérülések következménye. A szemgolyók határát mélyített vonalak jelzik, a könnycsatorna erősen homorú. Az írisz a gyengén domborított szemgolyón vonallal van körülhatárolva, és ezen belül a pupillát patkóalakú mélyedés jelzi. Az arc közepét aránytalanul kicsi, húsos orr foglalja el. A portré sérülése nem engedi meg, hogy az orr