Folia archeologica 6. (1954)
Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről
Néhány új őskőkori lelőhelyünkről 19 Ásatásunk pleisztocén rétegbe ágyazott faszenei bizonyítják ezt a megállapítást, s véleményünk szerint csak a ráfordított időtől és fáradságtól függ, hogy további, meggyőzőbb bizonyítékokat találjunk. Megkíséreltük a kitöltés rétegein végzett kőzettani vizsgálatokkal megközelíteni a várható leletek korát. Ezért elvégeztük a begyűjtött mintákon a szemcseméret-, karbonát- és humuszvizsgálatot. Az eredményeket a 2. ábra grafikonja tükrözi. Eszerint a szemcseméretek a 3. rétegtől csökkennek a 2-ig és ismét növekednek az l-ig. A legfelső réteg szemcséi a legdurvábbak. A kitöltést a hajdani patak — amely a pleisztocénben ezt a szintet is elérte — hozta magával és rakta le. A durvaszemű kitöltés humidusabb éghajlatra utal, amit alátámaszt a humuszvizsgálat grafikonja is. A karbonáttartalom mindhárom rétegben elhanyagolható ; nem mond semmit. A cseppkőréteg azt jelenti, hogy keletkezése időpontjában a patak nem működött, s az igen kismennyiségü de tömény mészoldatot tartalmazó csepegő víz bekérgezést tudott alkotni. 23 A belső bejárattól távoleső barlangrészek kitöltésvizsgálata a megszokott bejáratkörnyéki kitöltésanyag kiértékelésénél is nagyobb óvatosságot követel. így a megvizsgált »denevérági« agyagok kormeghatározó értékét tekintve csak nagy fenntartással közöljük azt a véleményünket, amely szerint a 3. réteg a WTII maximuma idején rakódhatott le, s legalábbis felső része korban megfelel a Peskő téglavörös rétegének ; a 2. réteg anyaga a korai posztglaciális (fenyő-nyír kor) lerakódása, megfelel a Peskő felső, sárga rétegének. Végül az 1. szürke anyag a posztglaciális borealis szakaszának felelhet meg. A további kutatás hivatott arra, hogy ezeket az előzetes feltételezéseket alátámassza. Tiszalök 1951-ben Méri István Tiszalökön végzett ásatást. Munkája befejeztével kalcedon-pengét adott át azzal, hogy bolygatatlan löszből 4 m mélységből került elő. Méri térképén 2 4 meg tudta jelölni a penge lelőhelyét. A térképet egyeztetni lehet Miháltz szelvényével. 2 5 Eszerint a penge az ártér peremén 98 m t. sz. f. magasságban futó régi országút szintje alatt 4 m-rel, tehát kb. 94 m magasságban feküdt. Ezen a szinten Miháltz szelvényrajza szerint — feltehetőleg würm III. korú — lösz van, tehát a lelet biztosan pleisztocén. A nagy vízierőmű építése során különböző mélységekben többször találtak pleisztocén állatmaradványokat : mammutot, bölényt, orrszarvút stb., sőt — amennyiben építeni lehet a dolgozók utólagos, kérdéseink alapján rekonstruált megfigyeléseire — ovális alakú, fekete, szenes területeket is feltártak a modern talajgyaluk, a penge helyénél jóval mélyebben : 10—12 m mélységben. A penge hossza 50,5 mm, szélessége 20 mm, anyaga kalcedon-opál. Magas hátú, retusálatlan élű, egyenetlen megmunkálású eszköz, alapja törött. Nem tipikus (II. t. 2). 2 3 R. Lais : Über Höhlensediinente, Quartär III. (1941) 60. skk. 2 4 Méri István : Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és Turkeve-mórici ásatások eredményeiről. I. A. E. 79. (1952.) 49—65. 1 kép. A térkép északi részén a feltárt (sraffozott), 101 —102 szintvonallal határolt területtől északra. 2 5 Miháltz István : Az Eszak-Alföld keleti részének földtani térképezése, F. I. Evi jel. az 1951. évről, Bpest, 1953, 61—66, 8. sz. térkép. 2*
