Folia archeologica 6. (1954)
Vértes László: Néhány új őskőkori lelőhelyünkről
20 Vértes László A tiszalöki kalcedonpenge, amelyet csak felsőpaleolit korúnak határozhatunk meg, annyiban értékes számunkra, amennyiben felhívja a figyelmet arra, hogy az Alföld löszeiből még bőséges paleolit-lelőhelyeket remélhetünk. Mátraderecske Kretzói Miklós hívta fel a figyelmemet arra, hogy Mátraderecskén egy homokbányában mammut- és embercsontokat tártak fel. 1949. VIII. 6—7-én kiszálltam Mátraderecskére, ahol a falutól északra, a Zám Ferenc telkén nyitott homokfejtőben megtaláltam a helybeli kíváncsiskodók által már nagyrészt tönkretett mammutmaradványokat. Meg lehetett állapítani azt is, hogy a pleisztocén futóhomok 2 6 feletti homokos humuszban későbbi — melléklet nélküli — sírok mélyednek »tehát a jelzett embercsontok nem egyidősek a mammuttal. Mivel a mammut koponyája az agyarakkal együtt még a homokba ágyazva feküdt, javaslatomra Dancza János szállt ki az Egri Múzeumból a lelet kiemelésére. Ő a mammutkoponya kiásása közben — véleménye szerint a biztosan zavartalan rétegből — nagy szarukő pengét emelt ki. A penge a felső paleolitikum eszközkincséhez viszonyítva szokatlanul nagy méretű és durva kidolgozású. Hossza 112,5 mm, szélessége 44 mm, vastagsága kb. 15 mm. Anyaga szarukő. Tájolása bizonytalan, mertabulbus hiányzik. Azon a végén, amelyet bázisának tekintünk, a kőzetanyag egyenetlensége miatt [félköralakú beöblösödés keletkezett. Bal élén szaggatott, de hangsúlyozott retus van. Jobb élének retusa folyamatosabb, az eszköz felső része felé erősödik. A penge felső végét több durva ütéssel csonkították. A felszín megmunkálása egyenetlen (II. t. 3). Bár bulbusa nincs és kidolgozása sem azonos az alsó paleolit szilánkkultúrákéval, méretei és vaskossága régies benyomást keltenek, míg viszont mammutcsontok mellől kerülvén elő, nem lehet idősebb a würmnél. Felmerülhet az a lehetőség is,' hogy a penge nem a bolygatatlan pleisztocén homokból, hanem a humuszba ásott sírokból került elő. Ez ellen szól egyfelől, hogy a sírokban nincs melléklet, másfelől, hogy Dancza, gyakorlott ásató lévén, ezt a körülményt észrevette volna. Tipológiai alapon a leletet nem lehet meghatározni, meg kell tehát elégednünk annyival, hogy a legnagyobb valószínűség szerint würm korú. Orfűi Vízfő 1952-ben Szabó Pál Zoltán, a Dunántúli Tud. Intézet igazgatója értesített, hogy az orfűi forrásbarlang karszthidrológiai célból történő feltárása közben pleisztocén korú csontokat és faszenet találtak. Az év szeptember 17—20-án Orfűre utaztam, és megállapíthattam, hogy Tátrai Péter egy korábbi szóbeli javaslatom alapján a Vízfő felett 30 m-re, DK-re mélyedő első töbröt tárja fel, 2 7 hogy bejuthasson a beomlott bejáratú forrásbarlang üregébe. 2 4 Noszky J. : A Mátra-hegység geomorphológiai viszonyai, Debreceni Tud. Társ. 1926/27. Г 2 7 Vértes L.: A Mély völgyi kőfülke és néhány más mecseki barlangkutatásáról. Földt. Közi. LXXXII. (1952) 276.
