Folia archeologica 6. (1954)
Mihalik Sándor: A magyar porcelángyártás kezdetei
A magyar porcelángyártás kezdetei 173 Ez az adat ad arra is közvetett bizonyítékot, hogy az 1823 február 27 utáni időben talált Kövecs-pagonyi kaolinnal való kísérletezés közben a régi agyagmalom mellett felállított kis műhelyben Breezenheim felismerte és meggyőződött, hogy e munkájukban benne van a jövő győzelem csírája. A próbálkozások hamarosan oly sikereket értek el, hogy Breezenheim ezek alapján a regéczi porcelánnak további reménytkeltő és immár nagyobb szabású készítésére már 1825-re gyár építésére határozta el magát. Ezzel a tettével gyakorlatilag is megalapítja s megindítja a magyar porcelángyártást. A regéczi porcelán gyára a Telkibánya keleti végén lévő egyik nagyobb uradalmi gazdasági épület átépítéséből alakult. Az építkezési költségek részletezése szerint a téglára, cserépre és vályogra 161 Frt 30 krajcárt fizettek ki, mészért és gipszért 1348 Frt 18 krajcárt, vasért és acélért 451 Frt 53 krajcárt, szögekért 782 Frt 7 kr-t, épületfákért 54 Frt 45 kr-t, zsindelyért, deszkáért, lécért 1362 Frt-ot, nádért és gyékényért 71 Frt 49% kr-t, különféle építőszerekért 122 Frt 20 kr-t, a »T. Fabrika építésére« (minthogy meglévő épület alakításáról volt szó) csupán 290 Frt 8 kr-t, a kőművesnek és segédjeinek 2887 Frt 55 kr-t, ács és faragóknak 1931 Frt 48 kr-t, téglás és cserepesnek 1659 Frt 51 kr-t, kőfejtő és faragónak 765 frt 45 kr-t, lakatos és asztalosnak 349 Frt 2 kr-t, fazekas és üvegesnek 283 Frt 41 kr-t, kerékgyártó és kovácsnak 397 Frt 52 kr-t, különféle mesterembereknek 32 Frt 53 kr-t, különféle munkásoknak 2212 Frt 23 kr-t, végül építésbéli munkásoknak 366 Frt 14 kr-t. Ezekkel a költségekkel formálódott ki az a kétemeletes épület, mely az 1863ban készült fedeles dohánytartóra festett képen még teljes egészében bontakozik ki előttünk, de ma már csak újabb átalakításokkal, felső részében változott állapotban szolgál a református egyház lelkészének lakásául. A regéczi porcelángyár főúri tőkésérdekek, a nagykiterjedésű erdőségek kihasználatlanul fekvő fájának értékesítése céljából létesült. De ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy egy kis, csupán három helyiségből (egy munkaszobából, egy kis kamrából és egy edénykemencéből) álló kísérleti műhely után a tulajdonképpeni és végleges gyárépület — a legelső magyar porcelángyár — ugyanabban az évben épült, 1825-ben, mikor az országgyűlésen Felsőbüki Nagy Pál nagyhatású beszédének végén egy fiatal huszárkapitány állt fel és birtokainak egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Az Akadémiát alapító gróf Széchenyi István barátjának, Breezenheim Ferdinándnak a sárospataki és regéczi uradalmából ebben az évben 155 344 forint folyt be. A bevételből pontosan egytized részt, kereken 15 000 forintot fordított az első magyar porcelángyár alapítására és létesítésére. Jelentékeny, hatalmas áldozat volt ez a részéről, hiszen éppen ezek az évek nehezek voltak a számára. A sárospataki vár és lakópalota helyreállítása és hercegi rangjához méltó Yendbehozása — miként 1840-ben kelt első végrendeletében maga mondja 1 1 »önn szükségei«-nek korlátozásával volt csak elérhető, ezeknek az éveknek kiadása csak kölcsönpénzekből telhetett ki. De Breczenheimet a korlátozottságok között is hajtotta a vágy, hogy Széchenyi Istvánhoz és annak baráti körében megismert ifjakhoz hasonlatosan, ő is nagyot tehessen nemzete kultúrája érdekében és a magyar porcelán megteremtésével egyik részese lehessen a magyar élet nagyot lendítőinek és maradandót építőinek. 1 1 Kassa város levéltárában ; számozatlan. V. ö. : Mihalik Sándor : A regéczi porcelán. Oerevich Bmlékkönyf* Budapest, 1942.
