Folia archeologica 6. (1954)
Szabó György: A falusi kovács a XV—XVI. sz.-ban
138 Szabó György szintén abroncsvasból készített. 6 8 A bronz-vagy rézlemezből készült üst javítását végezte inkább csak a kovács, mert ezek nagyrészét ebben az időben már a városi "üstkovácsok készítették. Ma is egyik legfontosabb munkája a falusi kovácsnak a szekerek Vasalása. A szekérvasalások készítése már nehezebb, mert a különböző vasalásdarabokat (XXXIII. t. 12—16.) — melyeknek hossza és szélessége aszerint változott, hogy mit borítottak velük — hajlítani is kellett. Végeiket vagy ékalakban vágták le, vagy legömbölyítették. A tengelypuskákat és más — nagy súrlódásnak kitett — vasalásdarabokat manapság megacélozzák, azt azonban, hogy a középkorban is ezt csinálták, csak a sokat emlegetett metallográfiai kutatások fogják megmutatni. A kisebb gazdasági szerszámok közül igen sok zablát, lóvakarót, béklyót — s hozzáyaló kulcsokat — készített a falusi kovács. Az egyszerű zabiák köXül csak az általánosabbak készítésmódját írom le. A csikózabla (XXXIV. t. 5—6.) csuklós szájadzó részeihez két egyforma hosszúságú pálcikát vágott le. Ezek egyik végét laposra kovácsolta, s karikába hajtva egymásba kapcsolta. Másik végükbe lyukat ütött, ebbe pedig a — szintén pálcikából hajlított — zablakarikákat kovácsolta. A másik fajta zabla (XXXIV. t. 7.) készítéséhez vastagabb vaspálcikát vágott. Ezt széles pengéjű lándzsaformára kalapálta. A szárnyakat kúposán összehajlította, hegyét és szárát kissé ellapítva, karikába hajtotta. A továbbiakban ugyanúgy járt el, mint az előbbinél. A béklyók készítése bonyolultabb munka volt. — A béklyó három fő részből áll : kengyelből, zárból és láncból. A kengyelt rúd vasból készítette, melynek középső nagyobb részét laposra verte, félköralakúra hajlította, s hogy az állat lábát ne sértse, domborúra kovácsolta. Rúdnak hagyott végeit hengeresre formálta, s egyiket kisebb karikába hajlította, a másikat nagyobb láncszemmé formálta. Ezekbe kapcsolódott bele a zárszerkezet. Ez az egyszerűbbeknél 6 9 két láncszemből áll, melyek közül az egyiket vége felé keskenyedő, lekerekített négyszögre alakította ; a mábikat körtealakúra kovácsolta, és keskenyebb végét kampósan visszahajlította. A két láncszem összeakasztása — kapocsszerűen — zárta a béklyót. A láncot a kengyel nagyobb láncszemmé formált végébe kovácsolta. Egy másik zárszerkezet többnyire hengeralakú lakat (XXXIV. t. 11.). Ezt lemezből kovácsolták, és két végét rendszerint megpántolták. A lakat egyik végét kis füllel kapcsolták a kengyel láncszemmé formált végéhez. Itt a véglapon kerek nyílást készítettek a kulcs bedugására, míg másik vége táján a hengeres testre hosszúkás nyílást vágtak : ebbe járt bele a kengyel kis karikává formált vége. A hengeres fejű rúgós zár, melynek kettős lemezű tollát rugalmasra edzette a kovács, zárta a lakatot. A kulcsot egyszerű hajlítással készítették — fején a megfelelő formájú nvílást pedig kivágták (XXXIV. t. 12.). A lóvakarót (XXXIV. t. 16., 8., 21—22.) általában két részből állították össze, vakaró részét téglalap alakú lemezből hajlították, általában vályú formájúra. Fogait reszelővel vágták ki. Nyelét vaspálcából kovácsolták. Egyik felét hegyesre verték, hogy a fanyélbe beleüthessék. A másik felét hosszában kettévágták, és villaszerűén széthajlították, majd hozzászegecselték ! ?•• Szabó K.: i. m. ПГ 8 9 L. Méril. Turkeve-mórici ásatásról írott beszámolójában (AÉ. 1Ö54., nvomás alatt).
