Folia archeologica 6. (1954)

Huszár Lajos: Kiadatlan középkori magyar pénzek

Kiadatlan középkori magyar pénzek 119 mégis körűi vágott dénárnak tekinthető. Az obulusok ugyanis általában íratlan pénzfajok. Az érem nem egészen kiadatlan, mert igen röviden említve előfordult már a Wilmersdörfer-gyűjtemény árverési katalógusában.

5 (talán éppen ugyanaz a példány), ahol azonban még mint Róbert Károly obulusa szerepelt. A kifejtendő okoknál fogva azonban inkább Lajos korából származtatható e pénzfaj. A dénár előlapi körirata egyezik Róbert Károly utolsó (C. 15. és C. 18.), valamint Lajos korai (C. 74.) pénzein előforduló körirattal, a hátlapi éremkép pedig azonos Róbert Károly legutolsó (C. 15.) és Lajos legelső (C. 71.) veretén előforduló hasonló éremképpel (sisakdísz). Ezek szerint a dénár lehetne akár Róbert Károly, akár Lajos pénze. A címerkép sem perdöntő, mert Róbert Károly utolsó veretein (C. 7. garas, C. 45, 18, és 15 dénár) és Lajos minden pénzén azonos a címerelemek (pólyák és liliomok) elrendezése. E bizonytalanságban mégis van azért olyan kiindulópont, mely közelebb vezet az érem meghatározásához, ez pedig a verdejegy. Ez határozott L és bizonytalan A (?) betűkből áll. Hasonló L jegy fordul elő általában Lajos korai pénzein (C. 69. és 70. garas, C. 72. és 74. dénár). Lajos említett L jegyű pénzeinek veretési idejét Schulek 1343—1349 évekre teszi,

6 és közülük a C. 69. garas és C. 74. dénár L jegyét Lorandus-ra oldja fel, aki 1344-ben kimutathatólag az összes kamarák ispánja volt, és 1345-ben is még mint kamaraispán szerepelt.

7 Minden valószínűség szerint ezen L jegyű pénzek csoportjába tartozik a mi dénárunk is, és veretési idejét a negyvenes évek közepére lehet tenni. E tárgyi bizonyítékon kívül Lajos korába utalja még e veretet két további jellemző sajátsága is. Egyik az érem tephnikai kivitele, mely szoros kapcsolatot mutat Lajos többi veretével (C. 73., 78. és 82.), különösen a tömör és vaskos körirati betűk azonosságában. A másik az érem ritkasága, mely szintén arra vall, hogy Lajos korai veretével van dolgunk. E szubjektív indokok mellett azonban a verdejegy az a szilárdnak látszó alap, melyre a kormeghatározást építeni lehet. 6. Zsigmond, vastagveretű dénár (CNH. 121

В lehetne). E) ISMV... Kettős kereszt. H) ... ЕСТ... Négyrészű magyar címer, felette n. Ezüst, 12 mm, 1,57 g (15. ábra 6. sz.). Az előlap kiegészített körirata MOn. SIGISMVnDI, a hátlapé REGIS VnGARIE ECTC (gótikus betűkkel). Bár elöljáróban közöltük, hogy a Corpusban nem szereplő vastagvereteket ezúttal nem kívánunk közölni, ezzel azért tettünk kivételt, mert ez eddig a legelső ismert vastagveretű magyar pénz. A kopott példány nyilvánvalóan a C. 121. sz. dénár piefort verete. Korábbi tulajdonosa (Jeszenszky Géza) közlése szerint a Montenuovo-gyűjteményből származott volna, de annak árverésekor 1888-ban kiadott katalógusban nem szerepel Zsigmond pénzei között. A C. 121. sz. dénár Schulek időrendje szerint 1390—1425 közötti időben került kiverésre, tehát erre az időre esik e vastagveret keletkezése is. Mivel Zsigmond másik már eddig is ismert piefort denára (С. 124B) a C. 124. dénár vastag verete és e C. 124. dénár 1427—37. években került kiverésre, ezért tekinthető ez az első magyar vastag5 J. Hamburger, Aukt. Kat. 1909. VI. 21—30. No. 14 836. 6 Schulek Alfréd : A budai pénzverésről Károly Róberttől Zsigmondig, Num. Közi. XXX—XXXI. (1931—32.), 48—70. ' Hóman Bálint : A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában, Bp. 1921. 276. о.