Folia archeologica 6. (1954)
Méri István: Árpád-kori pénzváltó mérleg
Árpád-kori pénzváltó mérleg 113 mérleg Esztergomból került Budára, s talán az esztergomi ötvös-pénzverők 35 készíthették. Kétségtelen, hogy a mérleget nemcsak a beléje ütött pénz forgalmának idején használták. Emellett szól az is, hogy mint hitelesített mérleg különösen értékes volt, és nyilván igen gondosan őrizték. Biztosra vehetjük, hogy még sok évtizeden — akár egy évszázadon — keresztíÜ is mérlegeltek vele. Kézenfekvő és igen tetszetős lenne ezen az alapon a IV. Béla óta működő budai pénzverőházzal 3 6 kapcsolatba hozni, annál is inkább, mert ott — IV. Béla 1255. évi egyik oklevele szerint — esztergomi pénzverők dolgoztak. 3 7 Ám ugyanebből az oklevélből azt is biztosan tudjuk, hogy ez a pénzverőház nem Óbudán, hanem az újonnan épített budai várban — »in castro superius« 38 — állott. Ha a mérleg a budai pénzveréssel eszerint nem is kapcsolható össze, abból a tényből kiindulva, hogy a középkori Buda (Óbuda) központjából került elő, 3 9 feltehetjük, hogy ezen a helyen legalább is egy állandóbb pénzváltóhely (királyi pénzváltóház?) volt. Ezt alátámasztani látszik az is, hogy különösen a XIII. század első felében, a tatárjárásig, Buda jelentősége nőni kezd. 4 0 3 5 Hóman B. : i. m. 460—461 ; vö. még a 6. jegyzetben mondottakkal. 3 6 Az itt vert budai márka (245,53779 g) hamarosan országos súlymértékké is vált. Hóman B. : i. m. 91., 97., 99. 3 7 ».. . fabros nostros de Strigonio illos, qui tempore novae monetae, domi in fabrica laborarunt ...« Lásd Fejér, CD IV. 2. 312. 3 8 L. uc. 3 9 Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy Buda (Óbuda) a római Aquincum katonai táborára és táborvárosára települt. A település döntő tényezői a meglevő alapfalak és romok mellett a területen átvezető nagy jelentőségű római utak lehettek. Ezen túlmenően azonban a középkori Budáról (Óbudáról) keveset tudunk. Ennek oka egyrészt az, hogy az írott forrásanyag hiányos, így pl. az Árpád-korból csak a krónikák vonatkozásait és néhány okleveles adatot ismerünk ; másrészt pedig az, hogy az eddigi középkori ásatások igen szórványosak és többnyire kisméretűek faltak. Az a gazdag irodalom, amely Buda történeti helyrajzával foglalkozik — az említett okok miatt —- a pontosabb helymeghatározásokban sokszor bizonytalan (1. pl. Budapest Régiségei és Tanulmányok Budapest múltjából köteteiben megjelent ide vonatkozó dolgozatokat és a bennük közölt irodalmat). Ennek ellenére a számunkra most leglényegesebb kérdésben aránylag egyöntetű feleletet kapunk. Ugyanis az oklevelekben szereplő fontosabb középkori épületek zöme a mai Óbuda központjában levő terek (Fő tér, Flórián tér, Szentlélek tér) közvetlen környékén állott, tehát azon. a területen, ahonnan a mérleg is előkerült (1. erre elsősorban Bártfai Szabó László, Óbuda egyházi intézményei a középkorban, Bpest, 1935.). Az eddigi ásatások is alátámasztják ezt. így pl. a református templom körzetében aránylag részletesebben —három (XIII—XIV. és XV—XVI.sz.-i) építkezési szakaszt mutató — épületromokat tártak fel. Ezek valószínűleg a királyi (királynői) vár maradványai. (L. ifj. Csemegi József érvelését Hol állott egykor az óbudai királyi vár? c. dolgozatában, Bpest, é. n. ; az 1950—52. években —Seitl Kornél szíves közlése szerint — a feltárást tovább folytatták, s a várfalakat is megtalálták.) A Fő-téren egy XIV. századvégi háromhajós bazilika alapfalaira bukkantak. A falakba másodlagosan beépítve római kövekkel együtt kora-román faragott köveket is találtak (Budapest Régiségei XII. 1937. 274.) ; a bazilika körüli temető sírjaiból már korábban is tártak* fel (Tanulmányok Budapest múltjából III. 1924. 9 ; uo. 12. o.-on a királyi várat környező területről Árpád-kori fenékbélyeges edényekről is kapunk értesítést). 4 0 Az írott források gyér adatai mellett (pl. Rogerius szerint IV. Béla Budán szokta a böjtöt tartani, s 1241-ben oda hívta össze az országgyűlést is ; Gombos ; Catalogue fontium históriáé Hungaricae III. Bpest, 1938. 2071) erről látszik tanúskodni az építészeti emlékanyag is. Ugyanis pl. az említett — feltehetőleg — királyi vár legkorábbi, nagy gondosságra és művészi igényre valló részeinek építését a XIII. század első harmadából keltezik (1. Csemegi J. : i. m. 5.). 8 Folia Arch. VI. — 9998
