Folia archeologica 6. (1954)
Török Gyula: Halimba-Cseres X—XII. sz. temetője
102 Török Gyula zett, kézzel formált, egyszerű és bonyolult fenékbélyegű, nagyobbrészt alacsony edények és tálak voltak (X. sz. második fele). Az oroszvári temető 4. és 243. számú sírjában voltak a halimbai temető 32., 85., 521. és 577. számú sírjaiból ismert típusú tálak. A 8. sz. oroszvári sír edényében a koronglap lenyomatos és a 115. sz. sír edényében a kicsi, kézzel formált halimbai darabokra ismerhetünk. A 40., 54., 92., 95., 97., 106., 120. sz. oroszvári sírokban a halimbai XI. századi bögre és fazéktípushoz hasonló edények voltak, nyakukon hullámvonalas, oldalukon párhuzamos vonaldíszítéssel. A halimbai temető egész területén megtaláljuk a hajkarikát ; több mint 700 db vizsgálatra alkalmas példányt. A délkeleti rész régebbi rétegében (X. század első fele) csak egyszerűeket, e rész belső peremén és a hozzá csatlakozó nyúlványokban a csavart végű, a spirális végű és vékony S-végűeket, együtt az egyszerűekkel (XXIII. t. 1—10.). Halimbán tehát a X. század második fele az S-végű haj karikák elterjedésének a kezdete. Oroszvárott a 40. sz. sírban másfélszeres S-hajlítású hajkarika szabályos S-végű és egyszerű hajkarikák kíséretében fordult elő ; a 74. sírban csavart végű ezüst hajkarika volt. Halimbán a XI. század első felében az S-végű hajkarika az uralkodó típus, nagyobbrészt szélesre kalapált, sima S-véggel (XXV. t. 6—7., 15—16., 17—22.). A szélesre kalapált S-végződés kínálkozott díszítésre; a XI. század második felében így kialakult a bordázott hajkarika (XXVI. t. 1—4., 13—15., 17—18.). 5 A vastag huzalból készült, súlyos ezüst hajkarikákból gazdasági fellendülésre következtethetünk. A temető XII. századi szakaszában az S-végű hajkarikák változatos típusai vegyesen fordulnak elő (1.: XXVII. t. hajkarikáit). A hajkarikák viseletére vonatkozó szokás magyarázataként 1. a XIII. századi Velislavovy bibliának egy képét,® amely nő ujjára gyűrűt húzó férfit ábrázol, mialatt másik kezével a nő hajába kötött hajkarikákat érinti. Valószínűleg mindkettőt eljegyzés alkalmából ajándékozza. A 406. sírban szélesre kalapált sima S-végű hajkarikák kíséretében (XXV. t. 17—22.) egy nagyobb granulációs ezüstgyöngy is volt (XXV. t. 23.). Ugyanilyen, de sérültebb gyöngy került elő a 631. sírból is. Ezek a gyöngyök I. István, I. András és Béla vezérkori veretű pénzeivel meghatározott területeken belül voltak. Viselésüket és földbekerülésüket így a XI. század közepére tehetjük. A- hazai régészeti anyagban csak Darufalváról ismerünk hasonló példányokat. 7 Kormeghatározásuk tekintetében legutóbb Fettich Nándor támasztott kétséget. 8 Fettich a darufalvi ezüstgyöngyöket néhány évszázaddal korábbi időre keltezi. A halimbai sírokban a fenti, pontosan meghatározott környezetben való előfordulása, valamint az arab pénzek elterjedési területén a Balti-tengerig nyomozható előfordulása arról győzhet meg, hogy a 5 Kalmár János Mezőberényben 1941-ben tárt fel egy temetőrészt, ahol a 33., 69. és 82. sírokban I. László (Szent László 1077—1096) pénzeivel egy sírból kerültek elő bordázott hajkarikák. 6 Niederle, Slovenské starozitnosti V. 602. 1. 90. kép. 7 A darufalvi ezüstleletet 1902-ben lelték s először Kugler Alajos közölte az A. É. 1904. 41—47. lapon. Hanipel József 1907-ben az »Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről« című munkájában a 225—227. lapon és a 95—96. táblán mutatja be. Hampel József nagy tárgyi ismeretét bizonyítja, hogy a darufalvi leletet a honfoglalást követő idők emlékanyagához sorolta. Halimbai példányok a 95. t. 3—7. típusú gyöngyök változatai. 8 Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség történetéhez című, 1951 -ben megjelent munkájában.
