Folia archeologica 6. (1954)

Török Gyula: Halimba-Cseres X—XII. sz. temetője

Haliniba-C&eres X—XII. századi temetője 103 XI. században divatos ezüst ötvösmunkáról van szó Halimbán és Darufalván is s nem a késői hun fémművesség készítményéről.

9 Az 1., a 254. és 258. sírokban talált textilfoszlányok mikroszkópiai képe D. Katona Imre vizsgálata szerint kender, illetőleg a két utóbbié len. »A 254. és 258. sírokban talált textilfoszlányok mikroszkópiai képe a len strukturáltságát mutatja. Az elemi szálak színtelenek, áttetszőek. Festék és fémoxid szemcséknek semmi nyoma. Valószínűleg eredetileg sem voltak festettek. A bonfoglalók által jól ismert s a népvándorláskori népek régészeti hagyatékában is megtalálható kenderszöveteket már a korai Árpád-korban a lenszövetek váltják fel .... Nagy Károly Capituláriumának 43. fejezete már előírja, hogy a gyapjú mellett-л len az, melynek termesztése a birodalom egész területére nézve kötelező.« Nagy Károly rendeletét а IX. században ha nem is hajtották azonnal végre birodalma határmenti területén, de nagyon valószínű, hogy a len termesztése és feldolgozása elterjedt, s nem véletlen, hogy a halimbai temető 1. sírjában — а XI. század első felére jellemző tárgyak kíséretében — még a kenderanyag nyomát, míg a 254. és 258. számú XII. század közepére jellemző sírokban már a lent is megtaláljuk. A temető néhány sírjából előkerült és minden esetben átfúrt római pénzekkel szemben nagy jelentőségűek a temetőben talált magyar pénzek. Huszár Lajos és Király Ferenc meghatározásai szerint CNH I. 1—57. számú típusai közé tartoznak az eddig előkerült darabok. Ezeket nem fúrták át, hogy díszként vagy emlékként használják, mint a római pénzeket. Néha a csontvázak bordáin, a nyakcsigolyákon, leggyakrabban a kar-, kéz- és medencecsontok körül voltak. A 372. gyermeksírtól (!) eltekintve — ahol Salamon pénzeivel meghatározott sírok között került elő I. András ezüst dénárja — a pénzek előfordulása követi a temető növekedési irányát, pénzverési sorrendben. A pénzek verési ideje csak post quem értékű, tehát a Salamon (1063—1074) korában sírba tett I. András (1046—1060) pénze nem lephet meg. A halimbai temetkezési szokásokból az tűnik ki, hogy a »forgalomból kivont«, csak ezüstsúly-értékű I. András-dénár gyermeksírba tételének más oka lehetett, mint a felnőttek sírjában talált pénzekének. A temető legrégibb magyar pénze a 625. sírból került elő, I. István (Szent István) ezüst dénárja (1001—1038 ; CNH I. 1.).' I. András (1046—1060) dénárja volt a 635., 372. (CNH I. 12.), 359. (CNH I. 11.) és a 158. (CNH I. 12.) számú sírokban. I. Béla vezérkorabeli (1048—1060) pénze a 482., 449. és 513. számú sírokban voltak (CNH I. 15.). I. Béla királysága idejében (1060—-1063) vert pénz csak a 23. számú sírban került elő (CNH. I. 16.). A temetőtérkép DNy-i felétől ívben haladva Salamon-pénz volt a következő sírokban: 638. (CNH I. 19. és 22.), 639., 557., 418., 380., 381., 377., 378., 379. (CNH I. 22.), 274. és 412. (CNH I. 19.), 410. (CNH I. 20.), 209., 113. (CNH I. 22.), 75. (CNH I. 19.), 564. (CNHI. 20.). Leggyakrabban a CNH I. 22. típusú fordult elő, amely Salamon fiatalabb vereteihez tartozik, míg a 19-es és 20-as Corpus számú a régebbi veret. 9 Hasonló granulációs ezüstgyöngyöket 1. még : Niederle : i. m. V. kötet 619. 1. Slavia Antiqua, Poznan, Tomi. (1948). 485—534. 1. 7., 10., 14. ábra : Arch. Rozhledy 1953. 5. 283. ábra.