Folia archeologica 6. (1949)
NOVÁK JÓZSEF: KÉTÉLŰ RÉZCSÁKÁNY RÁBOLYRÓL (HEVES MEGYE)
ц réz-kínálta, adottságokat. A csákány testének а lyuknál lévő eres kiszélesedése s oldallapjának domborúsága a szilárdságot igyekszik biztosítani. Ez teljességgel érthető és szükséges kőcsákányoknál, de rézfegyvernél nem lett volna feltétlenül szükséges. Az élek is csak óvatosan ugranak ki egy kissé a csákány testéből, épúgy, mint a kőeszközöknél. Leonore von Nischer-Falkenhof abban foglalja össze a kétélű rézesákányek eredetét, hogy: „Krétai kettcspengéjű balták Nyugateurópában vagy (és?) a Dunavidéken át Északnémetországba kerülnek, ahol a legrégibb északi (jütlandi) köíokosok mintájává válnak. Ilyen kcbalták az északi kultúra egyéb elemeivel eljutnak Magyarországba, ahol rézbői utánozzák őket." 5. Ez az elmélet igaz lehet az említett cikkben közölt csákányokra és harántállású baltákra vonatkozólag. De a mi, egészen különleges formájú csákányunk nem illik bele ebbe az elgondolásba. A kétélű csákány megtalálható Trójában^, Magyarországon 7, s Németországban is. 8 De ezek a példányok egészen keskenyek és laposak. Már pedig nem Vcdószínű, hogy a kő megkötöttségéből éppen megszabaduló ember bíznék már annyira az új anyagban, a rézben, hogy ilyen formát merne belőle kialakítani. Különben is, mint látjuk, ez a típus bronzban, sőt vasban is jelentkezik, s „nálunk csak az utolsó skythaáramlat idejében tűnik fel, mint a nagyenyedi vascsákány mutatja.... Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha rézből a legnagyobb ritkaságok közé tartozik".9 Ez szerintem azt mutatja, hogy a kétélű csákány megjelenése és 6 L. von. Nischer-Falkenhof: Csákányok és harántállású rézbalták a bécsi Naturhistorisches Museum őstörténeti osztályán. — Debreceni Szemle, IX., 1938.158. L 6 W. Dörpfeld: Trója uod Шоп. I. 394. 1. Fig. 377. bronzból. 7 Hampel, Joseph: Catalogue de l'exposition préhistorique. Budapest, 1876.139., Fig. 147. rézből. — L. Lindenschmidt: Die Alterthümer unserer heidnischen Vorzeit. II.: IIL Taf. 2/1. (3855) közelebbről meg nem nevezett magyarországi lelőhelyről a zürichi múzeumban, bronzból. 8 A. Lissauer: Die Doppeläxte der Kupferzeit lm westlichen Europa. Zeitschrift f. Ethnologie, XXXVII 1905. 520. 0 Nagy Géza: Skytha leletek. Arch. Ért. ХХХ1П., 1913. 295—318. a belőle kifejlődött formák elterjedése későbbi, mint a bemutatott csákány, s ez közvetlenül a kőkori formákra viszi vissza eredetét. Hiszen a nyéllyuknál erősen megvastagodó, attól kezdve azonban már merészen keskenyedő, gyakran csónakalakú, néha facettált balták — kőből megvannak Sziléziában 1», Oroszországban 1 1, Finnországban 1Németországban^, Angliában 1 Magyarországon 1 5 és Trójában 1«, hogy csak a legnevezetesebb lelőhelyeket említsük. Ezeknek a csákányoknak és baltáknak, melyek azonban többnyire egyélűek, kétélű kortársa a mi csákányunk. Nagyon szépen lehet látni az említett kőeszközökön, hogy az ember már ismerte a rezet. Ez kissé merészebbé tette az 1 0 Altschlesien I. 39—40. Krelkiu, Kr. Münsterberg. 1 1 J. R. Aspelin: Suomalais-ugrilaisen muinaistutkinron alkelta. — Helsingissä, 1875. Wladimir-ból, Moszkvától KÉK-re, 42. lap, 46. kép., Danilov-ból (Jaroslávtól É-ra, Oroszország közepén) 40. 1. 42. kép. Ей a csákány valószínűleg kétélű veit, de egyif.t szárnya törött. 1 2 J. R. Aspelin i. m. 27. lap, 26. kép, Uskele, Tupurimäki. A közölt balta egyik szárnya és a nyéllyuk körüli kiszélesedése csaknem pontosan egyezik a mi csákányunkéval. A hasonlóságra való hivatkozást nem gyengítheti az, hogy ennek a finnországi köbaltának a másik szárnya rövid és ellentettéiü, mert természetszerűleg egy unikumnál nem is nevezhetnénk meg pontos analógiát, hanem csak a formakeresés hasonló eredményeire akarok hivatkozni. 1 3 Lindensehmidt (Die Alterthümer uns. heid, Vorzeit) közöl több példányt, pl. I/VIII. kötet, I. tábla, 8., 12. kép vagy I/I. /kötet, I. tábla, 14., 17. kép. Némi eltérésektől eltekintve hasonló csónakalakú, a széles nyéllyuknál megvastagodott, nem ellentettéiü baltákat és csákányokat láthatunk Abergnél (Das nordische Kulturgebiet in Mitteleuropa während der jüngeren Steinzeit II.) is: Abb. 49. (Sasendorf, Kr. Uelzen), 56. (Allstadt) és 61. (Uhlerberg). Az eißö és harmadik Hannoverből, a második Szászweimarból való. 1 4 Nagyon tanulságos a formakeresés hasonló eredményeit megfigyelni, ha a rábolyi csákányt összehasonlítjuk fcét angliai baltával. Az egyik SnovVshxLbjl (Gloucester), a másik Hovebói (Sussex) való. (Archeológia: or miscellaneous tracts i elating to Antiquity. London, 1908. LXI. vol., 117. lap, Fig. 56., illetőleg 118. Lap, Fig. 60. is Legyen elég a sok közül egy szöregi, felében megmaradt baltára hivatkoznom, br. Miske Káiman: A magyarországi Alduna vidékéről való ösemlékek korrendi osztályozása. A. E. XXIX. — 1909. 130—146. kép: 146, illetőleg A. E. XXX. — 1910. 140—153. lap, kép: 153. lap. 16 Dörpfeld: Trója und Uion I. Bd. 376. 1. 330. é* 333. kép. Itt a kőbalták 10—11 cm, hosszú ait Ш
