Folia archeologica 6. (1949)
NOVÁK JÓZSEF: KÉTÉLŰ RÉZCSÁKÁNY RÁBOLYRÓL (HEVES MEGYE)
\0 ft) DR. NOVÁK- EIN® ZW^SdtiNEIDÎGË KÜPFERAXT VON RA BOLY íanyag megmunkálásában s megkísérti nagyobb formaszabadságot biztosító réz lehetőségeit kőben is kihasználni. Leonore v. Nischer-Falkenhof rámutat arra, hogy a nyélnyújtvánnyal ellátott példányok fiatalabbak a nyélnyújtvány nélkülieknél •s ezt igazolja egy kimutatással is, melyszerint •az utóbbiak egytől-egyig díszítetlenek, míg az előbbiek között több díszített is van 1 7. Bár az általa -közölt példányok és a miénk között nem lehet kapcsolatot kimutatni, 2- (ugyanígy nincs köze eredet szempontjából csákányunknak a Lissauer-közölte, sokkal vékonyabb és egészen kislyukú nyugateurópai rézcsákányokhoz) ; 18 ezt a megállapítást el kell fogadnunk a rábolyi csákányra vonatkozólag is, olyan fogalmazásban, hogy csákányunk nem egy új kultúra első terméke; feltételezhetjük, hogy a rezet már -hosszabb ideje ismerték készítői. Ezt igazolja a sze pen kidolgozott forma. A nyélnyújtványt pedig a csákány súlya tette szükségessé, de viszont ahhoz, hogy erre rájöjjenek, megint cüj.k időre volt szükség. 1 9 Ha tehát" viszony* lagosan el akarom helyezni időben a csákányunkat, csak a javarézkorba tehetem. Ki kell térnem itt pár szóval a nyéllyuk készítésére is. Van olyan feltevés, hogy a lyukat a még izzó állapotban lévő anyagból utólag ütötték ki.2o Már említettem, hogy csákányunkról az a véleményem, hogy öntötték és kalapálták is. Az egyik lapján lévő bevölgyülés pedig a nyéllyuk készítésénél keletkezhetett, hasonlóképpen a nyélhüvely körüli, az egész körre Mterjedő kiemelkedés is. Ezt véglegesen eldönteni nem tudtam, de biztosra veszem, hogy egy, a lyuk belsejéről készített mikrci-otografia feleletet adna a kérdésre. Ha ugyanis az izzó anyagba belevertek egy hengeres tárgyat, annak a kihűlésig ott kellett maradnia. Ez esetben pedig feltétlenül megállapítható az anyag itteni részének tömöttebb volta s a lyukasztásnál és a kihűlésnél keletkezett igen kicsiny repedések. Sajnos, ez a vizsgálat olyan eszközöket követel, amelyek nem állottak rendelkezésemre. A kalapálási nyomok (?) pedig az utólagos megmunkálás és eldol^o^as ei edményei. EINE ZWEISCHNEIDIGE KUPEERAX VON RABOLY (hOM. I iE'VES) Nach Angaben des Besitzers, Herrn László Dobrcvits, kam die zu besprechende Kupleraxt neben Poroszló (Kom. Heves) am Grundbesitz des Domkapitels von Eger, in Ráboi.y zum Vorschein. In aer Nähe der Bundstelle iiiesst der Bach Eger und nach hohem Wasserstand lassen sich am Ufer die Umrisse von Wohngruben klar herausnehmen. Bei einer Überschwemmungsgefahr keimten wegen dringenden Erdarbeiten keine genauen -Beobachtungen gemacht werden, nur so viel liess sich feststellen, dasa solche Wohngruben von Meierhof Káboly in nördlicher Richtung bis zum Ufer der icáboiy vorhanden waren und dass an einer Stelle ein Hockergrab angeschnitten wurde und nicht weit von dieser Stelle kam bei Erdarbeiten die Kupferaxt (iaf. XIV) zum Vorschein. 1 1 7 L. v. Nischer-Fi. il .enhof i. m. 153., és 154. J S Li«sauer: Die Doppeläxte der Kupferzeit im westlichen Europa. Z. f. Eithn. XXXVII. — 19.5. 51S— 25., kép: 520. 1 E'úr die Überlassung der Publikation und andere Aufschlüge sage ich Herrn L. Dobrovits an dieser ÍStftile he;zwohen Dank. Die Axt wiegt 1119 gr. Länge der Schneide 5.3, beziehungsweise 5 о m. Unsere Kupferaxt gehört in die seltene Gruppe .jener Axte, deren Schnedáeii gleich laufen, ako nicht querscuneidig s.nd. Die beiden Flügel sind fast gleich, das bc-aitloeii befindet sien m der MAtc. D\e kleinen Unebenheiten an den Kupferäxten erklärt tulszky als Oxydationsspuren 2 : man kann aber armenmen, dass s.e durch nachträgliches Läm^ein entstanden sind. Nach ihm wurden cae meisten Kupferwerkzeuge gehämmert, ein veil gegessen, aber auch d.ese letzteren nachträ^Lcii gehämmert 3. Auch unsere Axt mag auf diese Weise entstanden sein. 13 A bécsi Naturhistorisches Museum 1 kg.-nál nehezebb példányain egy kivételével legalább az egyik oi.ua.oii van nyémyúytvany. L. v. Niscner-fc alkeahof и m. 155. so Hampei i, т. 80. 2 F. Pulszky, Magy arország archaeologiája- Bd. I. S. 77. a í.bcndort, S- SO.