Folia archeologica 5.
br. Ghillány Éva: A szurdokpüspöki szkíta lelet
48 G H ILLÁN Y : A SZURDOKPÜSPÖKI SZKÍTA LELET A SZURDOKPÜSPÖKI SZKÍTA LELET 1938. novemberében szerzett meg a Magyar Nemzeti Múzeum vétel útján Szurdokpüspökiről (Heves m.), odavaló asztalosmester kezéből egy két darabból álló leletet. Az illető maga találta házának kertjében ásás közben és maga hozta be. A lelet darabjai : 1. egy csont eszköz (I. t. 1), 2. egy kis, bronzöntésre szolgáló öntőtégely (I. t. 2—2a). Az illető közlése szerint még egy edény tartozik a lelethez, melyet azonban nem szolgáltatott be. A leletkörülményekre vonatkozó bemondás alapján úgy látszik, hogy nem sírleletről, hanem telephely szórványos leleteiről van szó. Ez azonban még vizsgálatra szorul. A csont-eszköz anyaga dr. Éhik Gyula egyetemi m. tanár szives meghatározása szerint nagyobb emlősállat csontja, minden valószínűség szerint lóé, esetleg szarvasmarháé. Legnagyobb hossza 12 cm ; a díszítés legnagyobb szélessége 21 cm; magáé az eszközé 1'4 cm. Lefelé egyre keskenyedik az eszköz és hegyben végződik, melyen kopásnyomok láthatók. A darab alsó harmadában kettétört ; a megtaláló összeragasztotta és hátlapjára vékony falapot is ragasztott megerősítésül. A törés fölött két oldalt kiugró bütykök vannak. Közvetlenül a bütykök alatt az eszköz 1 cm széles, a bütykök fölött 4'5 mm-nyi darabon 1" 1 cm, innen már a nyél kezdődik 1'4 cm. szélesen. A bütykök az újjak megtámasztását szolgálhatták. A nyél szélessége a díszítőmintáig nem változik. Az egész eszköz arra mutat, hogy agyagművesek használhatták munkájuknál. A hátsó oldal kissé homorú a csont eredeti hajlásának megfelelően, sőt a csont textúrája apró, sűrű lyukacsok formájában jól látszik. A díszítőminta itt kevésbbé kidolgozott. A lelet másik darabja olvadt érc kiöntésére szolgáló tégelynek látszik. Anyagáról dr. Koch Sándor egyetemi tanár szakvéleménye : „Finoman iszapolt agyagból préselték az alapanyagot. Ez az alapanyag égetve nem lett, csupán a használat következtében pörkölődött és keményedett meg." A tégely hossza 6'7 cm. Két részből áll, magából az edényből és nyeléből. Az edény szív, helyesebben mandula alakú, csőrös, hogy az olvadt fémet finoman lehessen kiönteni belőle. Hossza 5, legnagyobb szélessége 3'6 cm, magassága a csőrnél 2'7, szemben 2'3 cm. Az egyik oldalon erős csorbulás van, kisebb mértékben ilyen szemben is látható. A nyél hossza a nyaktól számítva 31 cm, vastagsága a nyaknál 21, a másik végén 2'8 cm. Négyszögletes lyuk van a nyélen, melynek oldala 1 cm, mélysége 2 cm. Fém, vagy más nyél beillesztésére szolgált, melynek segítségével az egész tégelyt a tűzbe lehetett tartani s a forró, olvadt fémet belőle kiönteni. Az egész tégely biztosan áll. Következőkben vizsgáljuk ennek a leletnek korát és kultúrtörténeti hovávátartozását. A csont-eszköz felső részét kampóscsőrű griffej díszíti. A szkíta griffmotivumra jellemzően a szem hólyagos és nagy ; előtte harántdudor van, mely a csőr tövén levő szarut jelképezi. Ez alatt a hosszú, kampós csőr látható. A griff feje valószínűtlenül hosszúra nyúlik. Alul mandula alakú fül csatlakozik hozzá. A fül alatt keresztben még egy kis, rövid tag foglal helyet, amely átmenet gyanánt szolgál az állatmotivum és a csonteszköz teste között. Hogy a minta tárgya griffej, az kétségtelen. Az állatmotívum tisztán felismerhető az orosz terület számos emlékén : az Olbiá ban előkerült bronzötvényen, 1 továbbá ennek magyarországi utánzatán, 2 az Ulszki au/ban előkerült két kocsirúdvégen és más, hasonló alakú arany és bronz madárfejeken 8 stb, stb, ez a motívum még szerves egységet alkot. 1 Borovka, Scythian Art, London, 1928, 9. t., kora: Kr. e. VI. sz. (94. o.). 2 Fettich, Adatok az ősgermán állatornamentumok II. stílusának eredetkérdéséhez. AE. 1929 XV. t. 1. 3 Borovka, i. m. 24-25^; 8. t. A—D; 11. t. E-G; stb.
