Folia archeologica 5.

br. Ghillány Éva: A szurdokpüspöki szkíta lelet

GHILLÁNY : A SZURDOKPÜSPÖKI SZKÍTA LELET 40 A madárfej motívumának meghatározása egymagában még nem sokat mond. Sőt a kö­vetkezőkben még azt is látni fogjuk, hogy a madárfejen kivül itt még egyéb motívum marad­ványát is föltételezhetjük. Tehát keressük ennek a csontfaragványnak közelebbi analógiáit, hogy helyét a szkita anyagban közelebbről kijelöl­hessük s ezzel korának meghatározásához is biztosabb támpontokat nyerjünk. Közeli analógiát idézhetek Anaru'noról (Káma vidék) : egy csontfaragványt (I. t. 3), mely még abban is egyezik csonttárgyunkkal, hogy szintén fogantyú volt (késnyél). Sajnos datálva nincs, annyi azonban valószínű, hogy a déloroszországi anyaterületről származott oda. 4 A madár-, helyesebben mondva griffej itt is világosan kivehető. A szem hólyagos és nagy, a csőr horgas, két kávája föl van tüntetve. Leg­föltűnőbb különbség a szurdokpüspöki és e csontfaragvány között, hogy a fej nem oly hosszú, a fül rendes helyen van, félkör alal ú, míg a szurdokpüspökin hegyben végződik. Vi­szont a nyak állása és a csőr elhelyezkedése annyira azonos, hogy a legszorosabb összefüg­gést kell föltételeznünk köztük. Mindezen kívül az ananinoi késmarkolat az állat többi testrészét is föltünteti, ezzel azonban itt most nem aka­rok bővebben foglalkozni (lásd Tallgren rekon­strukcióját i. m. 174. o.-n). Feltűnő, mennyire kidudorodik a szem. Ennek oka az is lehet, hogy az ananinoi csont­faragvány szem- és fülrésze itt egyesül, miáltal a szem megnő, kidudorodik s kissé hátracsú­szik. A fénykép ezt elég jól mutatja. Ilyen ösz­szeolvadás van a Tamanban előkerült csontból faragott állatpár egyikének farkán (I. t. 5—6). Ez az állatpár a garcsinovoi és a zöldhalom­pusztai leletekhez kapcsolódik. A szkita kultura virágkorából való, nem nagyon késői darab, valószínűleg nyeregdísz. Ragadozó állatot áb­rázol, a síkok, a fafaragás ősi stílusának meg­felelően, több helyen élekben találkoznak. A farok vége csökevényes madárfej, kiképzése le­letünkéhez hasonló. A második darab, bár na­gyobb, egyébként teljesen azonos. Farka letö­rött, kiképzése bizonyára olyan volt, mint a párjáé. 5 4 Tallgren, L'époque dite d'Ananino, Helsinki, 1919, 174. sk. o; 43. o. 2. kép; 173 o. 16. kép; 174. o. 121. kép. 5 A rajzot az eredeti után Fettich N. egyetemi m. tanár készítette (Berlin, Muzeum für Völkerkunde). Fény­kép a háborús viszonyok íolytán nem szerezhető be, mivel a leletnnyag el van csomagolva. Meg kell említenem, anyaguk miatt is, a kelermesi lelet csont lószerszám díszeit, melyek szintén griffejet ábrázolnak, de kosszarvval. 6 Ha azonban a fül a szemmel összeolvadt, mit jelentsen a hosszúkás fül, mely a griff nya­kának tövén látható ? Erre nézve támpontot ad­hat többek között a berlini Muzeum für Völker­kunde-ben levő bronzöntvény. (I. t. 8). A tárgy­ról közelebbit nem tudunk. Rajta egy stilizált griffej látható, alatta csonka állat fej, melynek füle messze hátra nyúlik. A griff láthatóan mar­cangolja ezt az állatot. A fül alakja nagyjában megegyezik a szurdokpüspöki leleten látható füllel. Hasonló az eset a Voronesskaja st.-n' előkerült bronzon (I. t. 7), de ezen a motívu­mok még szétesőbbek. Mindezt figyelembe vé­ve föltehető, hogy a Szurdokpüspökin talált csonteszközön látható fül egy ilyen állatfejhez tartozik s maga a minta két állatmotívum kom­pozíciója. Ezt a föltevést alátámasztom azzal az ismert ténnyel, hogy a szkita állatmotivu­mok igen könnyen alkotóelemeikre bomlanak s ezeket vagy egész külön, vagy egyet-kettőt, sokszor a fölismerhetellenségig stilizálja, egye­sítve használják. Hogy ez a folyamat milyen korán meg­indult, mutatja az Ulszki au/ban talált egyik kocsirúddíszítmény.* Ez a bronzöntvény a Kr. e. VII—VI. sz.-ból való n, tehát igen korai. Az egész darab griffejet ábrázol, de a részletek tel­jesen szétesők. Az öntvény egyik szélén három kisebb griffej van, ezek még meglehetősen egy­ségesek, de a négyediknek egységes körvonalát meghúzni nem lehet. A fej, fül és csőr mind külön helyezkednek el, de annak ellenére, hogy önálló szerepük van, tökéletesen beleilleszked­nek a motívum szerves egységébe. Természe­tesen nagyon erős a stilizálás is. Másik igen jó példa az alkotóelemek szét­válására csontfaragványon a kazáni múzeum egyik darabja : Agrinskij bogatir-bó\ (I. t. 4). A tárgy hátsó oldala homorú, rendeltetése is­meretlen, talán kanál. 1 0 Nem áll egyedül, ana­lógiája a moszkvai Történeti Múzeumban van, 6 Az Ermitageban vannak, a Kr. e. VII—VI. sz.-ból valók. AE. 1929, 99. o. 33. kép b) és c) ábra. 7 Kuban, Slanica Voronesskaja, Veselovsky ásatá­sából. Jelenleg a moszkvai Történeti Múzeumban van. Publikáció: Otcot, 1903, 74. oldalon a 142. ábra. 8 Borovka, Skythian Art London. 1928. 24. t. 0 Borovka i. m. 98 o. 1 0 Fettich N. egyetemi m. tanár oroszországi múze­umi jegyzeteiből. Fénykép a háborús viszonyok miatt nem szerezhető be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom