Folia archeologica 5.

Dornyay-Csalog: Az újabb-kőkori szalagdíszes agyagművesség emlékei a Balatoni-Múzeumban

DORNYAY-CSALOG : AZ ÚJABB-KŐKORI SZALAGDÍSZES AGYAGMŰVESSÉG 3 látható karcolatok újabb sérülés eredményei. Nagyon jellemző az edényre, hogy csőtalpát négy, arányosan elhelyezett, háromszögletes áttörés díszíti. A Szalacskáról származó cserépdarab (1. kép 7.) szürkésfekete színű, anyaga és égetése különben megegyezik az előbbi két darabéval. A több mélyített vonalból álló szalagdísz között félköríves vonallal határolt mező belsejét ezen a darabon sűrű keresztvonalkázás tölti ki. A díszített és díszítetlen felületnek szembeállítása, a térkitöltő tendencia tehát itt is felismerhető. Osztopán : Ebből a faluból ajándékképpen szerzett a Balatoni-Múzeum egy körtealakú edényt. (2. kép.) Színe barna, a sérülések helyén fekete. Magassága 15'2, szája 9'6 cm. Feneke majdnem teljesen gömbölyű és így nem mérhető. Égetése eléggé gyenge. Az edény vállán arányosan elosztva három vízszintesen átfúrt, bütyökszerű fül van. Somló : Erről a lelőhelyről mindössze egyetlen cseréptöredék került a Darnay-gyüjteménybe (1. kép 8.). Durva kivitelű, nagyobb edénynek töredéke ez, ujjbenyomásokkal díszített, lécszerű kidudorodással, illetve fülnyulvánnyal. Színe feketésszürke, anyaga szemcsés. Mivel töredékünk legjobb megfelelőit a Veszprém-nádortelepi

3 és a kiskányai

4 anyagban találjuk meg, ezt a darabot is csoportunkba sorolhatjuk. * Keszthely, Szalacska, Osztopán és Somló vonaldíszes keramikája több szempontból vonhatja magára a figyelmet. A keszthelyi nagy edény (1. kép 4.) készítője a vonaldísz megsokszorosításával nyilván teljes térkitöltésre törekedett, a vonaldíszek élénkítésére azonban nem alkalmazott bemélyített lencseszerű pontokat, ú. n. kottafejeket, ami általános megítélés szerint, az újabb-vonaldíszes keramika jellegzetessége. A díszítetlen felületektől való félelem az egyéb téren szerzett tapasztalatok 3 Csalogovits József, Földrajzi tényezők hatása Magyarország neolithikus kultúrájának kialakulására és elterjedésére. Arch. Ért. 1930. 39. kép. 4 Csalog József, A Vucedol-zóki típusú keramika lelőhelyei Tolna vármegyében. Arch. Ért. 1941. IV. I. 16., 24. kép. szerint

0 akkor jelentkezik, ha egy bizonyos díszítőstílus teljes elvénüléséhez közeledik. Tisztán csak a belső fejlődés eshetőségeit vizsgálva, a keszthelyi edénytöredéket a vonaldíszes keramika késői darabjának kellene tartanunk annak ellenére, hogy technikában még ennek a stílusnak régebbi fokához alkalmazkodik. Látszólag bonyolulttá teszi a kérdést még az is, hogy a díszítetlen felülettől való iszonyt nem csak belső fejlődés eredményének, hanem esetleg kívülről jöttnek, egy idegen stílus hatásának is tekinthetjük. Későinek tekintve cserepünket, számolnunk kell ugyanis azzal, hogy az edény keletkezése idején a Dunántúlon már éreztette hatását a tiszai keramika csoportja. Ez utóbbi térkitöltő tendenciájú díszítőmodoráról pedig más helyen már részletesen megemlékeztem.

6 Akár belső, akár külső tényezőt is keresünk a dolgok mögött, annyi mindenhogyan bizonyos, hogy töredékünk a vonaldíszes keramikának késői darabja. Ebből pedig az következik, hogy a „régibb vonaldíszes" technikában gyökeredző ellentétet csak úgy tudjuk kiküszöbölni, ha felteszszük, hogy a magyarországi, illetve dunántúli vonaldíszes keramikának a fejlődésmenete nem volt azonos az alsóausztriai, morva- és csehországiéval. Amíg ott a régebbi fokozat sima vonalvezetését mindenütt az újabb fokozat kottafejes vonaldíszei váltották fel, addig nálunk a törzsfelülettől elszakadva — továbbélhetett a régi technika és más irányban fejlődhetett tovább. Véleményem szerint e felfogásnak az sem mond ellent, hogy a Dunántúl vonaldíszes keramikájú anyagában helyenkint a kottafejes díszítésmód is fellép. Ezek a darabok ugyanis a helyenkint még mindig érvényesülő újabb nyugati behatást szemlélhethetik. A felvetett kérdés megoldásához közelebbvisznek bennünket az ismertetett szalacskai csövestalpú tálak. A talprész térkitöltő tendenciájú vonaldíszítése ezeken egyik esetben a tálrész bütyök6 Jól megfigyelhető a fejlődés végső fokán megjelenő tériszony pl. népi hímzéseinken. 6 Csalog József, A magyarországi újabb-kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja. Folia Arch. III—IV., 5. 7 V. ö. Hillebrand Jenő, A pusztaistvánházai korarézkori temető. Arch. Hung. IV, — Tiszapolgér : 16. kép, — Kisréti part: 17. kép. — Pusztaistvánhéza : 7. kép, stb. 8 V. ö. u. o. — Pusztaistvánhéza : 6. kép, 5. sz., — II. I. 4., 7.. 6.. — Kisréti part: 17. kép, stb. 9 U. o. 1. tábla. 5. kép. I

ü Publikálatlan