Folia archeologica 5.

Dornyay-Csalog: Az újabb-kőkori szalagdíszes agyagművesség emlékei a Balatoni-Múzeumban

4 ÛORNYAY-CSALOG : AZ ÚJABB-KŐKORI SZALAGDÍSZES AGYAGMŰVESSÉG díszítésével, egy kimondottan tiszai jelenséggel, de azonfelül még tisztára tiszai edényformával is párosul, a másik esetben a talpcső-formán felül későliszai áttört díszítéssel.

7 Mindezeken felül megtaláljuk a szalacskai csövestalpú tálakon a mészbetétes díszítést is, ami valószínűleg a Vucedol-zóki zsoport hatásaként értelmezendő és a tiszai keramikában is csak későn, főleg már a bodrogkeresztúri típuson lép fel.

8 Azt, hogy a dunántúli vonaldíszes keramika ilyen késői időt is megérhetett, világosan mutatja a bodrogkeresztúri keramikára gyakorolt hatása is. Nincs ugyanis komoly okunk annak feltételezésére, hogy a pusztaistvánházi 5. sz. sír e3. kép — Abb. 3 gyik edényén

9 a körülfutó, egymásbakapcsolt spirálisokból álló vonaldíszítés ennek a dísznek továbbélése, vagy atavisztikus visszatérése lenne. Az osztopáni körte-alakú edény három fülével ugyancsak tiszai kapcsolatai miatt érdemli meg, hogy külön is kiemeljük. Ez az alak ugyan tisztán őrzi még a vonaldíszes keramika formahagyományait, megtalálható azonban a Székesfehérvári Múzeum bicskei anyagában is.

1

0 A bicskei példány vonaldíszes keramikájú környezetből került elő, nyakán azonban tiszai jellegű, vörös festés nyomai maradtak meg. A bicskei leletek különben kitűnő példáját adják a dunántúli vonaldíszes és az alföldi tiszai kerami1

1 E folyamatra a kiállított leletek melletti íelirat is rámutat. Szekszárd kájú kultúrák összetalálkozásának.

1

1 Hasonló folyamatot szemléltetnek a békásmegyeri leletek, csakhogy ezen a lelőhelyen egyidőben három kultúra, a dunántúli vonaldíszes, az alföldi eredetű tiszai és a bükki keramika stíluselemei keverednek egymással.

1

2 A vonaldíszes keramika csoportjának a tiszaival való keveredését egyebekben a Balatoni Múzeumnak a Csórégödör helyén lelt egyik edénye is jól szemlélteti. (3. kép.) A 20 8 cm magas edény jól iszapolt agyagból készült, sárgásszürke színűre égetett. Alakja a vonaldíszes keramika körtealakú edényeihez kapcsolja, négy vízszintesen átlyukasztott bütyökfüle és a szájpereme alatt nyomokban megmaradt festett vörös csíkozás azonban tisztán tiszai jellegű. Kísérő leletei sajnos nincsenek s így készítőjének hovátartozását eldönteni nem tudjuk. Az eddig mondottak látszólag nem egyeztethetők össze azokkal a szratigráfiai megfigyelésekkel, melyeket a vonaldíszes keramika két lelőhelyén magam tettem. Ezek szerint Kiskányán

1

3 a vonaldíszes keramikájú lakótelep régebbi volt a felette fekvő Vucedol-zóki keramikával datált lakótelepnél, Bonyhádon

1

4 pedig a rétegben fekvő bádeni leletek voltak fiatalabbak az ott talált vonaldíszes keramikájú háznál. Megfigyeléseim mindkét helyen feltétlenül helyesek voltak, hangsúlyoznom kell azonban, hogy jelentőségük csak helyi lehet. Amellett, hogy intő példát látok bennük a kiragadott stratigráfiai adatok alkalmazása tekintetében, véleményem szerint csakis azt bizonyíthatják, hogy a vonaldíszes keramika a Dunántúlon helyenkint korán jelent meg. Kiskányán megelőzte a Vucedol-zóki típust, Bonyhádon pedig a bádeni települést. A Balatoni-Múzeum bemutatott anyaga ezek mellett azonban azt is bizonyítja, hogy a vonaldíszes keramika csoportja hosszú ideig életbenmaradt, helyenkint a tiszai csoport hatása alá került, érintkezett a bükki csoporttal, viszonthatások érték, néhol ki is szorult régebbi helyéről, de megérte a neolithikum legvégét, a rézkort is. 1

2 Tompa Ferenc, 25 Jahre Urgeschichtsforschung ín Ungarn. B. d. R. G. K. 1934-35, 31. o. — Csalog József, A magyarországi újabb-kőkori agyagművesség bükki és tiszai csoportja. Folia Arch. III—IV. 14—15. 1

3 Csalog József, A Vucedol-zóki típusú keramika lelőhelyei Tolna vármegyében. Arch. Ért. 1941. 6. 1

4 A bonyhádi bronzkori urnatemető. Még publikálatlan kéziratom, Csalog József