Folia archeologica 3-4.

Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök

BIBLIOGRAPHIA 317 tárgyaival együtt került leggyakrabban felszínre. A hengeres fúrásban «finnugor művelődési hatást» látni túlzásnak nevezhető. Roska Márton, A ZSINEGDISZES AGYAGMŰVESSÉG ERDÉLYBEN. Debreceni Szemle. 1939, 301—309. o. (Önálló füzetben is megjelent: Közlemények, Debrecen. 1939. 2. sz.) Szerző tipológiai alapon foglalkozik a leletanyaggal. Egy kiragadott díszítési sajátságot vizsgál tekintet nélkül arra, hogy az előkerült leletek mely korba és mely formacsoportba tartoznak. Az ismertetett cserepek a bronzkor, rézkor, Kolozskorpád I. (Roska féle névadás), Linsenkeramik (Schroller féle névadás) és a tordosi neolitikum (fenékdíszek) tárgyai. Szerző az így egybeállított leletkataszter alapján nagyszabású kulturális áramlatra következtet. Eltekintve attól, hogy egy egyszerű díszítési technika elterjedése nem nevezhető «kulturális áramlatnak», nagy általánosságban meg kell jegyeznünk, hogy módszertani szempontból sem helyeselhető az az eljárás, amikor szerző egyetlen egy jelenség alapulvételével egy műveltségbeli hatás útját és irányát akarja meghatározni. Tehát nem lehet helyes az, ha valaki «zsinegdíszes keramikával jellemzett kulturális áramlat»-ról beszél. Kulturális áramlatok nem jellemezhetők zsinegdíszes cserepekkel, mert a «kultúra» fogalma annál sokkal magasabb és terjedelmesebb, hogy áramlatait csak cserépleletek alapján meghatározhassuk. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a Roska által közölt zsinegdíszes cserepek szervesen nem is tartoznak együvé, csak technikai sajátságuk által sorolhatók egy kategóriába, így tehát még akkor sem következtethetnénk egy «zsinegdíszes keramikával jellemzett kulturális áramlatra», ha feltennők, hogy egy bizonyos technikai sajátság elterjedésének kutatásával kulturális áramlatok nyomaira bukkanhatunk. Az egyes etnikumok külcsönös viszonya, a kultúra áramlása, sokkal bonyolultabb annál, semhogy ehhez a kérdéshez máskép, mint a legszélesebb bizonyítóanyag birtokában, közeledhessünk. A divatos «kultúrkörelmélet» kész kifejezéseit nem szabad indokolatlanul felhasználni. Sőregi János, UJABB KŐKORI LELŐHELYEK SZAMOSUJLAK ÉS SZAMOSSÜLY KÖZÖTT. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1937. (1938.) 59—63. o. A lelőhelyeket csónakról a partmosásban fedezték fel. Közöl festett cserepeket és néhány szilexet (62. o. 19. kép). Sőregi János, A DEBRECENI DÉRI MÚZEUM ÉVKÖNYVE. 1937. (1938.) Az évkönyvben közölt új leletek idevonatkozó része a következő: csiszolt kőbalták (97. o. 25. kép 2, Józsa, Hajdú m.; 98. o. 27. kép 7, 8, 10, 11, Zsáka és Kornádi határa, Bihar m.; 99. o. 29. kép 1, átfúrva, Kisnyék, Bihar m.), csiszolókő (98. o. 27. kép 9, Zsáka és Kornádi határa, Bihar m.), átfúrt, bütykös cserepek (98. o. 27. kép 5, 6, Zsáka és Kornádi határa, Bihar m.), magas, csőtalpú edény, csőtalpa (96, o. 24. kép Debrecen, Kösélyszeg, Bőrtanya). Rézkor Banner János, ANGABEN ZUR FRAGE DES DOMESTIZIERENS DER PFERDE IN DER URZEIT. Dolgozatok. Szeged, 1939. 164—165. о. Ismerteti а Hódmezővásárhely— Bodzáspart-i hulladékgödrökből előkerült lócsontváztöredékeket. A gödrök jészint a badeni, részint a korai rézkorból származnak. A 13. gödörben (kora rézkor) csont zablarud töredék is volt. Ugyancsak sok lócsont került elő a hódmezővásárhelyi Tatársáncnál kisrétparti tipusú cserepekkel datált kultúrrétegből, valamint a sánc közepén felásott és pusztaistvánházi cserepekkel jellemzett hulladékokból. Dr. Sőregi János, VEZETŐ A DÉRI MÚZEUM RÉGÉSZETI OSZTÁLYÁBAN. II. kiadás. 1939. (A Déri Múzeum Régészeti Osztályának ismeretterjesztő közleményei 10. füzet). A rézkorból a füzet a következő anyagot publikálja képekben : bádeni edények (Öhát—Telekháza és Szőllőtelep, 24. o. után), ellentett élű rézcsákányok (Hajduhadháza, 26. o.), Bodrogkereszturi kultúra leletei (Hajdúszoboszló, temető anyaga, 27—29. o.), ugyanaz Konyárról (29—30. o.). Dr. Sőregi János, A DEBRECENI DÉRI MÚZEUM ÉVKÖNYVE. 1937 (1938). Az évkönyvben publikált új leletek idevonatkozó része a következő: ellentett élű rézcsákány (99. o. 29. kép 12, Kisnyék, Bihar m.). Bronzkor (Hallstatt А—В is) Banner János, RÄTSELHAFTE DARSTELLUNGEN AN BRONZEZEITLICHEN GEFÄSSEN. Dolgozatok. Szeged. 167—169. о. Két edényt ismertet a bronzkor elejéről. (Lelőhelyek Ószentiván és Klárafalva), amelyek a Marosvidék kétfülű típusaihoz tartoznak. Az ószentiványi edényen egy svasztikaszerű dísz szerepel. Egy esetben a svasztika kifogástalanul sikerült (167. o. 1. kép jobb oldalt) az edény többi három oldalán ez a motívum erősen elrajzolt és széthullott állapotban van csak meg. Dr. Sőregi János, VEZETŐ A DÉRI MÚZEUM RÉGÉSZETI OSZTÁLYÁBAN. II. kiadás. 1939. (A Déri Múzeum Régészeti Osztályának ismeretterjesztő közleményei 10. füzet.) A múzeum anyagából a füzetben a következő idevágó leletek képét közli: Bronzkori ércolvasztótégely (Debrecen, 32. o.), bütykös, bronzkorvégi agyagurna (Egyek, urnatemető lelete, 36. o.), Megyaszó tipusú edények (Zelemér pa, 38. o., 1—3), bronzkorvégi csontvázas temetkezés (Zelemér pa, 37. o. és 38. o. 4), kora-Megyaszó tipusú tál (Egyek, urnatemető, 39. o.), erdélyi tipusú bronzkorvégi bögre (Herpály, 40. o.), Hallstatt A raktárlelet, a hozzátartozó rejtő-urnával. Igen fontos és becses lelet. (Érmihályfalva, 40. o. utáni tábla), Megyaszó tipusú későbronzkori leletek (Berettyószentmárton, 42. o.), gazdag raktárlelet, Bronzkor IV, főleg díszes fejszék (Hajdusámson, 42. o. utáni tábla), Lausitz tipusú magasfülü tál (Haláp pa) és Megyaszó tipusú bögre (Tiszadob 43. o.), csészés markolatú bronz kard (Nyiracsád, 45. o.), Hallstatt В tipusú raktárlelet (Debrecen—Lakótelep, 48. o.), Hallstatt В tipusú raktárlelet (Egyek—Kendertag, 48. o.), Hallstatt В tipusú bronz edények (hajdusámsoni második raktárlelet, 52. o.), napkorongos bronz szitula (Szennyes pa, 53. o.), vastag, nagy, arany, karperecszerű huzal (Fancsika pa, 55. o.), Hallstatt A tipusú tokos balta (Debrecen, 56. o. 1), széles^ szalagszerű karvédő takercs és bronz csákány (Marosliget, 56. o. 2, 3), csillagos bronz buzogányfej (Pocsaj, 56. o. 4).