Folia archeologica 3-4.
Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök
318 BIBLIOGRAPH IA Dr. Sőregi János, A DEBRECENI DÉRI MÚZEUM ÉVKÖNYVE. 1937 (1938). A múzeum gyarapodásával kapcsolatban publikált új anyag a bronzkorból a következő: Girlandos díszítésű cserepek. Bronzkor II—III. (98. о. 27. kép 12), telepleletek, Bronzkor I—II, bögrék, csonteszközök, zömök, átfúrt talpcsöves edény töredéke, ütőkövek, arany «hajkarika», aunjetitzi tipusú csésze (Dévaványa—Csurgó, szivattyútelep, 99. o. 28. kép), urnatemető leletei, Bronzkor III. (Hajdubagos, Daraboshegy, 100. o. 30—31. kép), Lausitz tipusú turbántekercses urnák (Józsa, Hajdú m. 97. o. 25. kép, 1, 3). Lovas Elemér—Mithay Sándor, RÉGÉSZETI KRÓNIKA. Győri Szemle. 1938. 174—179. o. Kajárról bronzkori sírokat jelentenek. (178—179. o.). — FELJEGYZÉSEK. Székesfehérvári Szemle. 1939. 40. o. Őskori telepnyomok Vértesacsán (bronzkori urnatemető?). Bronzkori űrmérték múzeumunkban. Kari Willvonseder meghatározása osztrák anyag alapján. (Fr. Wimmer. Forschungen und Fortschritte. 1933. 9. Nr. 6, 74. о.) Lelőhely Kisapostag. Régibb Vaskor (Hallstatt С, első lovasnépek) Dr. Sőregi János, VEZETŐ A DÉRI MUZEUM RÉGÉSZETI OSZTÁLYÁBAN. II. kiadás. 1939. (A Déri Múzeum Régészeti Osztályának ismeretterjesztő közleményei 10. füzet.) A vezetőben publikált idevágó képanyag a következő: Hallstatt С tipusú trébelt bronz lemezek (Hajdusámson, 51. o.), szkita, nyers bronz tükör (Hajdúböszörmény, 58. o.),. a kép alapján meghatározhatatlan korú nyeles bronz paterák (római?). Lelőhely Szilágysomlyó. Romwalter Alfréd, A HALLSTATT—LA TÉNE KORBELI VASKOHÁSZAT SOPRON KÖRNYÉKÉN. Soproni Szemle. 1939. 51—57. o. Német összefoglalással. Harka szomszédságában vassalakmaradványok és római téglakemence ismeretes. A lelőhely megemlítése után ismerteti Barb eredményeit (WPZ. XXIV, 1937, 157. o.) a burgenlandi vaskori vaskohászattal kapcsolatban. A kis dolgozat címe félrevezető, tekintettel arra, hogy a római kemence melletti salakréteg is minden bizonnyal római eredetű. A római kemence sajnálatos módon elpusztult már, pedig egy kis gondossággal a soproni múzeum 20 évvel ezelőtt még megmenthette volna. (Tégláit a harkai parasztok disznóólnak hordták el.) Szerző megemlékezik még a Sopron környéki szórványos vasércelőfordulásokról és kiszámítja az egykorú vasércelőállítás költségeit, pengőben és napszámban (napi munkaerőben) kifejezve. — FELJEGYZÉSEK. Székesfehérvári Szemle. 1939. 40—41. o. Hallstattkori sírlelet Inotáról. Bronz ékszerek. Lovas Elemér—Mithay Sándor, RÉGÉSZETI KRÓNIKA. Győri Szemle, 1938, 174—179. o. Sokorópátkáról Halstattkori sírokat jelentenek. (178. o.) Kelta kor Komáromi J. és Párducz M., DER LA TÉNE FUND VON JÁSZBERÉNY. Dolgozatok. Szeged. 1939. 169—170. o. Egy LT II csontvázsír publikációja. A képtáblán még egy jászapáti grafitagyagos köcsögöt is közölnek. Párducz M., DREI NEUERE SIEDLUNGEN DER RÖMERZEIT BEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. Dolgozatok. Szeged, 1939, 170—174. о, I. Lelőhely: Hódmezővásárhely—Erzsébet-i országút a 8. km kő közelében, A leletek datálása bizonytalan I—IV. szd Kr. u. II. lelőhely: Hódmezővásárhely, Aranyág. A leletek a IIII. LT periódusba sorolhatók. Kr. u. I. szd. (1. ábra 1. és 2.) III. lelőhely: Hódmezővásárhely, Aranyág. Ca. 1 km-re az előbbitől. Az itt lelt amforatöredék megfelelői a római és késő LT anyagban találhatók. Kora megközelítően I— III. szd Kr. u. (1. ábra 3). Dr. Sőregi János, VEZETŐ A DÉRI MUZEUM RÉGÉSZETI OSZTÁLYÁBAN. II. kiadás. 1939. (A Déri Múzeum Régészeti Osztályának ismeretterjesztő közleményei 10. füzet). A vezető a Déri múzeum idevonatkozó anyagából a következő tárgyak fényképeit közli: egy egyszerű és két hólyagos karperec (Debrecen, 56. o. 5—7), urna (Hajdubagos, 57. o.). Dr. Sőregi János, A DEBRECENI DÉRI MÚZEUM ÉVKÖNYVE. 1937. (1938). A múzeum új gyarapodásából az évkönyv a következő idevágó anyagot közli: urna (Hajdubagos, Daraboshegy, hullámvonalas díszítéssel, 101. o. 32. kép), valószínűen késő LT tipusú edény (rómaikor). Lelőhely: Tiszacsege, Hajdú m. (97. o. 26. kép 1). Budapest GALLUS SÁNDOR Római kor. Gerke Frigyes, A PASSIOSZARKOFÁGOK KORMEGHATÁROZÁSA. Archaeológiai Értesítő 1939, 1—64 1., 1—80 к. A Kr. u. IV. század szarkofágplasztikájában H. Campenhausen (Marburger Jahrb. f. Kunstw. 5, 1929) egy különálló csoportra hívta fel a figyelmet. Krisztus passiójából, Péter és Pál martyriumából vett jelenetekkel díszített csoportot passioszarkofágoknak nevezte. Kizárólag tipologiai alapon a csoporton belül kisebb csoportokat különböztetett meg. A passioszarkofágok kérdése erősen foglalkoztatta a kutatókat: ennek eredménye lett, hogy újabb anyag felismerése mellett az első felosztás rövidesen javítási a szorult. Gerke Frigyes berlini professzor külön kötetnek is beillő cikkben foglalkozik a passioszarkofágok fejlődéstörténetével. Ikonográfiailag már csak három alcsoportot különböztet meg szemben Campenhausen hat alcsoportjával: I. Krisztus-Péter-Pál, II. Péter-Pái, III. Krisztus-Péter kínhalálából vett jeleneteket. A passioszarkofágok leggyakoribb jelenetében: Pilátus kézmosásában találta meg a szerző a passio-ábrázolások kezdetét, a konstantinuszi korból származó clipeus-szarkofágok jelenetei között. Az ábrázolásoknál a passio-ciklusban még sincs lassú átmenet, hanem egy kompozícióban jelenik meg az új eszmekör. Az új kompozíció: a lateráni 171. sz. szarkofág (1. kép). Az ötfülkés kompozíció ezután is jellemző marad a passioszarkofágokra. A középső ábrázolás a szarkofágon a győztes kereszt szimbóluma, mint ahogy Krisztus passiója is a halál legyőzéséhez vezet (crux invicta). Ezt a szimbolumot ikonográfiailag a későrómai
