Folia archeologica 3-4.

Roska Márton: A gyulavarsándi (Arad m.) laposhalom rétegtani viszonyai

ROSKA: A OYULAVARSÁNDI LAPOSHALOM RÉTEGTANI VISZONYAI 55 Az alsótórjai (Háromszék m.) bronz1

6 és kézdiszentkereszti (Háromszék m.) rézbalta

1

7 már bizonyos mértékig nyéllyuknyújtványos. Mindkettő a Székely Nemzeti Múzeumban van. Még két rézpéldányt idézhetünk Háromszékmegyéből és pedig Árkosról, amelyek a Geje mege-határrészben kerültek felszínre. Mindkettő Régeni Áron igazgatótanító birtokában volt. Velük együtt kis, kúpos hálósúlyt, vadgalambszürke edényperemet s vastagfalú, talpas edény töredékét lelték. S hogy egy pár bronzpéldányt is idézzünk, az EMER.-ban 189. lelt. sz. alatt a nagyküküllőmegyei Alsórákosról,

1

8 188. és 8100. lelt. sz. alatt erdélyi, közelebbről ismeretlen lelőhelyről, dr. gróf Teleki Domokos letéteképpen IV. 1888. lsz. alatt van 1—1 példány. 16 Képe az Arch. Ért. 1913. 314. 1. 42. sz. 1

7 Képe u. o. 43. sz. alatt. A község neve régebben Kézdipolyán volt, a most idézett helyen mint Pólyán szerepel. 1

8 Valószínűleg a Tepej lábánál lelték. V. ö. Orbán В., A Székelyföld leírása I. k. 204. 1. — Archiv, d. Ver. f. sieb. Landeskunde N. F. XIII. к. 474. 1. — Gooss. Chronik 47. 1. — Az Erdélyi Múzeum III. к. 81. 1. tévesen fokosnak mondja. — V. ö. Arch. Ért. 1913. 313. 1. 1

9 Zoltai Lajos, A hajdusámsoni bronzkincs. Muzeumi és Könyvtári Értesítő 1908. 127—133. 1. — Nils Aberg i. m. V. k. 8. 1. — Jelentés Debrecen sz. kir. város Múzeumának 1908. évi állapotáról. 14—15. 1. — Sőregi J., Vezető a Déri-Múzeum régészeti osztályában, Debrecen, 1939. — Childe G., The Danube in prehistory 267. 1. 147. ábra. A hajdusámsoni gyüjtelékes bronzleletben 8 példány is volt ebből a baltatípusból.

1

9 Úgy hisszük, hogy ezekkel az adatokkal is eléggé alátámasztottuk a gyulavarsándi Laposhalom őskori leletkomplexumának kormeghatározását. A 6. képen bemutatott töredék egy négykarajű tálnak a töredéke. A fésűszerű eszközzel ilyen formán díszített kerámikát Schroller a segesvári Wietenberg-en lelt azonos díszítésű kerámika alapján Wietenberg jellegűnek mondja.

20 Erdélyben roppant elterjedt s régóta ismeretes a többek között Kolozskorpádról.

2

1 Hiteles ásatások rendjén csak két ízben került felszínre, és pedig a biharmegyei Ottományon

2

2 és az arad2

0 Die Stein- и. Kupferzeit Siebenbürgens. Vorgesch. Forschungen Heft 8. Berlin, 1933. 12—19. 1. és 8—16. tábla. — V. ö. Praehist. Zeitschr. XXIII. 1932. 325. 1. Nestor J. megjegyzéseit, valamint u. a. Stand 92. 1. 2

1 Kovács I., A korpádi östelep. La station préhist. de Korpád. Dolgozatok-Travaux, Kolozsvár, IV. к. 1— 17. 1. s 5. kép. Az EMER.-ban 8282—8483. lelt. sz. alatti edénytöredékek között sok darab tartozik ebbe a csoportba. — V. ö. Pósta В., Útmutató az Erdélyi Orsz. Múzeum Érem- és Régiségtárában, Kolozsvár, 1903. 18— 19. 1. _ Wosinski M. i. m. 26. 1. 2

2 Roska M., Cercetâri la Cetätuia (Várhegy) de la Otomani. Anuarul Comisiunii Monumentelor Istorice, sec. pt. Transilvania, 1926—1928. Kolozsvár, 1929. 192—205. 1. — U. a. Ásatások az ottományi Várhegyen és Földvárban. Grabungen am Várhegy- und Földvár von Ottomány. Dolgozatok-Arbeiten, Szeged, VI. k. 1930. 163—177. 1. — Schroller i. m. 19, 38. 1. — Nestor i. m. 89—92. 110. 1. és XI. t. 24. kép. А В sír bronzkarperece (1) és a szórványosan lelt bronzkarperec és gyűrű (2, 3) — Fig. 24. Le bracelet en bronze (1) trouvé dans la sép. No. В et bracelet (2) et anneau (3) trouvés sporadiquement