Folia archeologica 3-4.
Roska Márton: A gyulavarsándi (Arad m.) laposhalom rétegtani viszonyai
56 ROSKA: LA STRATIGRAPHIE DE LA COLLINE «LAPOSHALOM» megyei Székudvaron, 2 3 mindkét helyen a gyulavarsándi Laposhalom kerámikájával testvér agyagipari termékek társaságában. A karajos tálra (díszítés nélkül) a hazai bronzkor II. periódusának emlékei közül a pozsonymegyei Szomolányról idézhetünk példát, 24 az ennek mellékletei közt szereplő korongos fejű tűvel jellemezett leletek közül a keszthelyi kamrasíron kívül (Zala m.) 2 5 az egyik jellemző vattinai sírra hivatkozhatunk, melynek jellemző melDebrecen lékletei: egy vattinai típusú bögre, egy korongosgombos fejű bronz harci csákány, egy nagyobb kiadású, korongos fejű bronztű és egy markolatlemez nélküli, nádlevél-idomú bronzkard. 2 6 A telepünkkel képviselt mívelődés igen elterjedt a Kőrösök és az Ér mentén s nyomon követhetjük Magyarországon szélesebb körben is. A Szamos, a Kőrösök és a Maros mentén behatolt Erdély belsejébe is. 2 7 Roska Márton LA STRATIGRAPHIE DE LA COLLINE «LAPOSHALOM» DE GYULAVARSÁND (DÉP. ARAD) ABRÉGÉ Au sud de la commune, auprès du canal Élővíz-csatorna s'élève une large colline entourée d'un fossé, nommée Laposhalom (= colline plate). L'on y distingue encore les traces d'un rempart érigé avec la terre, que l'on avait sortie en creusant le fossé. Nous ne possédons aucune indication quant à la date de la première plantation de vignes sur cette colline, mais nous savons, qu'en 1902 l'ancienne vigne périt pour avoir été attaque par le phyloxéra et la surface de la colline fut à nouveau bouleversée. A ce moment — là bien des objets préhistoriques furent ramenés au jour. Informé de ce fait les musées de Békéscsaba et de Gyula, ont entrepris des fouilles au rebord N et SE de cette colline. Plus tard, en 1930, des paysans, en y bêchant à la recherche de trésors, sortirent à la surface des outils en bois de cerf et de la céramique. Grâce au secrétaire communal M. Paul Hentiu, le Palais de Culture d'Arad fut avisé et toutes les mesures nécessaires en vue des fouilles systématiques, dont la direction me fut confiée, furent prises. J'ai donc travillé là en octobre 1930 au compte du Palais de Culture d'Arad et de l'In2 3 Az itt 1930-ban végzett ásatások eredményei részben az aradi kultúrpalotában, részben a Kolozsvári Román Egyetem Régészeti Intézetében, kisebb részben pedig magánkézben vannak. 2 4 Arch. Ért. 1896. 109—118. 1. — Hampel, Bronzkor. CCLXIII. — CCLXV. t. — A mezőbándi (Marostorda m.) egyik bronzkori urnasírban is megvan a négykarajú tál. V. ö. Kovács István, A mezőbándi ásatások. — Les fouilles de Mezőbánd. Dolgozatok. — Travaux, IV. к. Kolozsvár, 1913. 265—429. 1. 2 5 Arch. Ért. 1885. 369—373. 1. — Hampel, Bronzkor. CXXXIV. t. 2 0 Milleker В., A vattini östelep. Délmagyarorsz. Tört. és Rég. Társ. Évkönyve, Temesvár, 1905. Különlenyomat 26. Г. és I. t. 1., 2., 4. sz., XVI. t. 5. sz. — Childe G., i. m. 266. 1. 145. ábra. 2 7 Pl. a nagyváradi múzeumban a következő lelőhelyekről vannak ilyen emlékek: 1. Alcsipuszta; — 2. Biharszentmárton; — 3. Nagyharsány; — 4. Nagyvárad, és pedig a Rulikovsky-temetőből és a Guttmann-féle téglavetőből; — 5. Sarkadról; — 6. Pusztaszentjánosról (v. ö. Hampel, Bronzkor LXXV., LXXVI. és CXXXVIII. t.); — 7. Bihar község (Hampel, Bronzkor LXXII. t. 2., 3., 5. sz., LXXIV. t. 4—6. sz.); — 8. Ottomány (1. a 21. sz. jegyzetet. — Az ottományival egykorú ugyanazon módon erődített telep volt a szalacsi (Bihar m.) Burgá-n is, ahonnét a debreceni Déri-Múzeumban is vannak leletek. — A szatmármegyei Érkörtvélvesen az Égetőhegy u. olyan korú emlékeket is szolgáltatott. Az aradi kultúrpalotában és a Kolozsvári Román Egyetem Régészeti Intézetében Székudvarról u. olyan felépítésű telepről, mint a gyulavarsándi Laposhalom, gazdag leletsorozatok vannak. ' A dévai megyei múzeum a dévai csángó temetőben feltárt telepről származó azonos kerámikai emlékeket őriz. Ez a kultúra a Sebes Kőrös közvetítésével eljut a Kis Szamos és a Nádas völgyébe is. Ezt bizonyítják a többek között a magyargorbói, magyarsárdi, magyarvistai és gyalui (valamennyi Kolozs m.) agyagipari emlékek, amelyek a kolozsvári gör. kath. theológia gyűjteményét gazdagítják, — és e mellett szólnak az EMERnak Kolozsvár határából származó azonos korú edénymaradványai stb. is. Más alkalomra hagyjuk e kultúrának a Tiszántúlon, Duna—Tisza-közén stb. való elterjedésének vázolását s a vele kapcsolatos kérdésekkel is máskor kívánunk foglalkozni. így többek között azzal az aranyboglárral is, melyről Domonkos tévesen állítja, hogy sírban lelte, — és természetesen a vele rokon, vagy édes testvérpéldányokhoz való viszonyáról, így a székelyhídiakról. V. ö. Roska M., A székelyhídi őskori aranylelet, AÉ. XLIII. 41—44. 1. és XLIV. 25—252. 1. — Nestor, Stand 120. 1. és 492. sz. jegyz., 121. 1.
