Folia archeologica 3-4.

Banner János: Badeni leletek a szabolcsmegyei vissről

32 BANNER: BADENI LELETEK A SZABOLCS MEGYEI VISSRŐL továbbra is megmaradt. A felső rész illeszkedésénél vízszintes irányba haladó, háromszoros árkolás fut körbe, amely fölött vonalkázott háromszögek helyezkednek el. A hornyolt fül a vízszintes árkolásból indul s a már többízben említett gondos íveléssel emelkedik a perem fölé. A fül osztása hármas. Az edény kidolgozása igen gondos, égetése is jó. Színe sötétbarna, helyenként sárgás foltokkal. M 16-5, Sz 8-2, Ö 12 cm, F mérhetetlen. 14. Simító kavics. Mindkét vége erősen kopott. 15. Tál (I. t. 8.). Az egy csomóban talált szájrészekből és az ugyanott talált fenékből sikerült rekonstruálni. Formája arra a kis tálra emlékeztet, amelyet a Hódmezővásárhely—Bodzás-part Pap-tanya sírjában (Fol. Arch. 1939. I. t. 13.),, a legrégibb edénytípusokkal együtt találtunk. Alsó része csonkakúpos, öblösödésén hármasával elosztva bütykök helyezkednek el. Pereme enyhén kihajló. A töredékek tanúsága szerint sötétszürke színű, gondosan kidolgozott darab lehetett. M 15, Sz 33-4, Ö 31, F 10 cm. 16. Egyfülű közepesnagyságú edény (11. t. 4.). Formája az 1. alatt leírt nagy edényéhez hasonló, de méreteiben eltér attól. Minthogy ez az edény épen került .elő s a formája is teljes, amannak kiegészítésére is lehet belőle következtetni. Tehát annak is enyhén kihajló szájpereme lehetett. Anyaga ugyanolyan durva s rokonságot tart a 12. alatt leírt urnával is. Színe ennek is vörös, helyenként sárgás foltokkal. M 19*5, Sz 17-2, Ö 19-5, F 8 cm. 17. Magas tál, kissé behúzott szájjal (I. t. 9.). Feneke profilált. Közvetlen a fenék mellett csonkakúpos, feljebb félgömbös. Anyaga durva, szemcsés, égetése gyenge. Kidolgozása és színe egyezik az 1. és 16. alatt leírt példányokkal és a hamvasztásos sír urnájával. M 14, Sz 21-5, F 7-5 cm. 18. Alól csonkakúpos, de feljebb íveltoldalú, erősen öblösödő, hengeresnyakú, kissé kiállóperemü füles 'fazék (II. t. 7a—b.). A fül a hengeres nyak tövéhez illeszkedik s hármas tagolással nyúlik a perem fölé. A töredékből restaurált oldalak, mint az eddigieknél, itt is ívesen haladnak felfelé. Vörös színű, elég jó kidolgozású és égetésű. M 25, Sz 22, Ö 25-2, F 11-5 cm. Az edénnyel együtt került elő egy ötösosztású fültöredék. 19. Nagyméretű füles edény (I. t. 13.), amely azokra a korai kis formákra emlékeztet, amelyeknek hengeres felső és gömbös alsó részük van. Alsó része feltűnően öblös. Feneke profilált. Felső része hengeres. Széles ötösosztású füle a hengeres rész aljából indul s jelentősen emelkedik a perem fölé. Kidolgozása elég jó. Színe szürke. M 33-5, Sz 18, Ö 29, F 11-5 cm. Az összes előfordult edények közül ez a legnagyobb. 20. Kisméretű tál (I. t. 4.), behúzott szájjal. Néhány töredékből van rekonstruálva. Közvetlenül a perem alatt két pontsor fut körbe, amelyek közül a felső a tipikus átfúrt fül fölött is elmegy. A pontsor alatt keresztbehelyezett vonalakból készült hálóminta sorakozik. Színe barna, kidolgozása gondos, égetése jó. M 6-5, Sz 18, kiegészített feneke 6 cm. 21. Tál (I. t. 11.). Profilált feneke, félgömbös alsó része s kissé tölcséresedő szája van. Tipikus füle a két rész érintkezésénél helyezkedik el s beleesik a mintázott területbe. A fül fölött egy sor pont indul s körülfut az egész felületen. A második sor pont közvetlenül ez alatt foglal helyet. Erről csüngenek lefelé a rovátkolt háromszögek. Kidolgozása és színe olyan, mint az előbbié, amellyel egyébként is egy csomóban került elő. M 8-5, Sz 18-5, F 7 cm. 22. Magasperemű tál (I. t. 5.). Profilált feneke, félgömbös alsó részhez tartozik. A felső résszel való érintkezés helyén kissé kidomborodik. Felső része homorúan halad felfelé, majd kissé kiszélesedő szájperemben végződik. Vöröses színű, jól égetett, finoman iszapolt. M 10-3, Sz 14-8, F 5-5 cm. 23. Árkoltdiszítésű edényke (II. t. 8.). Alsó része egészen gömbös forma, gömbölyű fenékkel. Nyaka hengeres. A legrégibb formákra emlékeztető egyetlen darabja a leletnek. Füle letörött s a teljes alak nem rekonstruálható. Sötét szürke színű. Jól iszapolt, jól égetett. Töredékes lévén, méretei nem állapíthatók meg pontosan. j 24. Nagyméretű töredékekből rekonstruált árkoltdíszítésű edény (II. t. 5.). Profilált feneke, csonka•kúpos alsó része s ívelt oldalú felső része van. Egyenesen felfelé álló pereme gondosan le van simítva. Legnagyobb öblösödése táján két erősen hangsúlyozott bütyök van.

5 Az árkolt díszek nem határozott vonalak irányába haladnak. Jól kidolgozott és égetett példány. Színe szürke. M 26, Sz 21, Ö 27-5, F 10 cm. A 13—24. alatt leírt edények ugyanerről a helyről valók, de a leletkörülményeket nem ismerjük. A vissi leleteknél két jelenség érdemel különösebb figyelmet. Az egyik a csomóba helyezett,, illetőleg magánosan eltemetett edények előfordulása, a másik a hamvasztásos temetkezés. Az előbbire Bayer mutatott rá először, az ossarni telep anyagának ismertetésénél. A lelettel kapcsolatban több külföldi, egykorú, vagy legalább is közei-egykorú analógiát közöl, 6 amelyekkel mi éppenezért nem foglalkozunk részletesen. Meg kell azonban említenünk, hogy ugyanezt a jelenséget észleltük a Hódmezővásárhely— Bodzás-parti badeni telepen, úgy a próbaásatás

7 alkalmával, mint két másik alkalommal, úgy a Balog-, mint a Banga-tanyában.

8 Ennek a jelenségnek ismételt előfordulása ezen a telepen, valamint a zóki tállal datált Makó-vöröskereszti leletnél 9 és mostani lelőhelyünkön, mutatják, hogy ez a szokás, ha általános nem volt is, legalább is nagyon el volt terjedve nemcsak ebben a kultúrában, de a vele egyidős, vagy közeiegykorú kultúrák virágzása idején is. 5 Hasonló bütykös példányt ismerünk a keszthelyi Apátdombról és Fonyód—Bezsenypusztáról is. Ez utóbbit lásd: Tompa F., 25 Jahre Ur

geschichtsforschnng in Ungarn 1912—1936. 24/25 Bericht der Röm.-Qerm. Komission 1934—35. Taf. 17. 7. 6 Eiszeit, 1928. Bd. V. 67—70. Taf. VII—XL 7 Dolgozatok, 1935. XI. kt. 129—131. 1. 8 Dolgozatok, 1940. XVI. kt. Sajtó alatt. 9 Dolgozatok, 1939. XV. kt. 77—81. 1.