Folia archeologica 3-4.

Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök

320 BIBLIOGRAPH IA TÉBEN, Archaeologiai Értesítő 1939, 115—147 1., 103—122 k. A szír és kisázsiai kapcsolatokat Pannoniában túlbecsülték. Mivel a kapcsolatok éppen a Keletről származó csapattesteken keresztül voltak lehetségesek, ezek pannóniai emlékanyagát veszi vizsgálat alá a szerző. Az egyik ilyen csapat: cohors I miliaria nova Severiana Surorum sagittariorum Antiochiensium. A cohors emlékei Nagytétényben egy sírkőtöredék (CIL III 3398), amelynek rövidítése cohors novának oldandó fel és több téglabélyeg. Óbudáról egy régen ismert sírkő mellett a Daru-utcában nem régen előkerült sírkert két szarkofágját ismerteti. A kerítéssel körülvett nyitott sírkert nem ritka Aquincum környékén. Az egyik szarkofágot a szír katona neve után tíz soros verses felirat teszi érdekessé. Az epikureista felfogású vers írója provinciális ember lehetett. A szarkofágokon keleti minták éreztetik hatásukat. Csillaghegyen egy II —III. századi burgusból téglabélyegek. Szentendre számos emléke közül kiemelkedik két szoborbázis Alexander Severus és Julia Mamaea tiszteletére a cohors nevével (Kr. u. 230). Egy oltárkő mellett, egy sírkövet említ, amely a tábor falából került elő és a cohors egyik katonáját említi. A többi emlék Leányfaluról, Pócsmegyerről, Dunabogdányról és Visegrádról való. Jól datálható téglabélyegek maradtak nagy tömegben a szentendrei római táborban, mégpedig kizárólag a diocletianusi átépítés előtti periódusból. A feliratokból is kitűnik, hogy a cohorsot Alexander Severus állította fel és Szentendre táborának volt megszálló csapata rövid ideig. A tábor méreteit tisztázták (205x134 m). Az eredeti lekerekített sarkokon belső négyszögű tornyok voltak. A késő-róinai átépítés kiugró saroktornyokkal látta el a tábort (III. század vége). Az első építkezés feltétlenül Traianus idejére esik. A megszálló csapatok a szír cohorson kívül a cohors I Ulpia Pannoniorum milliaria equitata és a legio II adiutrix egyik különítménye volt. A legio építi át a burgust a III. század végén. Radnóti Aladár, RÓMAI KUTATÁSOK SÁGVÁRON, Archaeologiai Értesítő 1939, 148—161 1., 123—' 129 k. Ságváron (Somogy m.) római tábor került elő; ez a hely azonos az antik Triccianával. A falu felett a Tömlöchegyen eddig 259 sírt tártak fel a Kr. u. IV. századból. Pontosabb emlékek ókeresztény sírkápolna, feliratos üvegpohár (ГГЕ1Е ZHCHC EYTYXÍ2C), Krisztus-monogramos fibula és egy ládaveret történeti ábrázolásokkal. Oroszlán Zoltán, ÁLLATALAKOS KULCSNYELEK PANNONIÁBAN, Dolgozatok 1939, 116—132 1., VI— XIII táb. A pannóniai leletanyagban gyakran előfordulnak a figurális kulcsnyelek, amelyek fekvő oroszlánt ábrázolnak. Ezeket válogatta össze- a szerző, megállapítva, hogy nagy részük Brigetioból (Szőny) származik. A zsákmány fejét (gazella vagy szamár) mancsában tartó oroszlán jól ismert a sírkőplasztikából és ez az alaptípus a kulcsnyeleken is. Egy aquincumi darabon egy emberi alakot tart az oroszlán mancsai között, ezt az ábrázolást is a sírkőábrázolásokkal együtt Keletről származtatja a szerző. Kérdés, hogy a kulcsok általánosan használt tárgyak, vagy szimbolikus jelentőségűek. Az oroszlánábrázolás a keleti Mithras vallás szimbolikája felé mutat, úgy hogy azt a lehetőséget fel kell vetnünk, hogy vallási szimbólum volt, hiszen az ég kulcsa ott van az oroszlánfejű 'Aícov kezében és a Mithras beavatottak egy osztálya a leones. A vajtai sírlelet,-amelyben egy ilyen kulcsot külön ládikába helyeztek, aláhúzza a tárgyak szimbolikus jellegét. A kulcsok brigetioi eredete megerősíti, hogy itt fontos bronzmüvesség volt Pannoniában. Párducz Mihály, RÓMAIKORI TELEP MAKÓ MELLETT. Dolgozatok 1939, 133—140 1., XV—XX táb., német szöveggel. Makó határában a szegedi út mellett útépítés alkalmával 34 különböző gödör került elő, rómaikori leletekkel. A gödrök egy része paticcsal fedett és méhkasalakú, mégse lehettek lakógödrök kis méieteik miatt, inkább talán vermek voltak. Az előkerült kerámia kevés és típusokban is igen szegény. Ezen a telephelyen, de nem a gödrökben előkerült kerámia a jazyg-szarmata anyag sokrétűségét mutatja. A La Тёпе hagyományú kerámia mellett, a római provinciális kerámia formáit követő agyagművesség és a szarmata formák szétválasztása igen nehéz feladat. A formák közlése megkönnyíti ezt számunkra. Függelékül közli a szerző a makói gyűjtemény rómaikori edényeit is. A német szövegben adja néhány edényforma beható tárgyalását. A nagy urnaalakú edényeket a pannóniai késő La Teneből származtatja. A kengyeles vedret és egy görögös csészeformát romániai telepekről hozott analógiákkal magyarázza (Poiana, Crasani). A makói telep kerámiája a Kr. u. I. században kezdődik, de lakott volt a telep az egész II. század folyamán is, az egyetlen terra sigillata töredék Rheinzabernből való. Párducz Mihály, DREI NEUERE SIEDLUNG DER RÖMERZEIT BEI HÓDMEZŐVÁSÁRHELY. Dolgozatok 1939, 170—174 1., 1 к. HódmezővásárhelyErzsébeten útépítésnél rómaikori gödrök, a kiszedett kerámia a Kr. u. I—IV. századból való. Hódmezővásárhely-Aranyág határrészen, egy homokgödörben szintén telep. Nagy szürke edény innen a Kr. u. I. századra utal. Hódmezővásárhely-Aranyág-Vidatanya. Nem messze az előbbi lelőhelytől egy tölcséres szájú nagy amphora került elő. A dunavidéki amphorák összefoglalása nélkül a szép példány eredetét nem dönthetjük el. Storno Miksa, RÓMAIKORI LELETEK SOPRON BELVÁROSÁBÓL. Soproni Szemle 1938, 221—234 1. A Belváros csatornázása alkalmából előkerült leletek ismertetése. Előkerültek faragott kövek, téglák, stukkó és falfestmény töredékek, agyagedények, terra sigillaták, vastárgyak és érmek. Igen örvendetes, hogy Sopron amatőrjei ilyen behatóan foglalkoznak a város múltjával, azonban annál érthetetlenebb, hogy a csatornázás felülvizsgálását miért nem a városi múzeum eszközölte? Egy város csatornázása soha vissza nem térő alkalom, hogy a város összes kultúrrétegeit mondhatnánk próbaárkokkal keresztül vágják. A kultúrrétegek átvizsgálását elmulasztani olyan nagy kár, amelyet semmiféle más helytörténeti kutatás nem pótol. Lovas Elemér, Győri Szemle 1939, 178—179 1. Szórványos győri leletek, köztük római érmek. — Római sirkő a kajári plébánia udvarán. — A bágyogi Gyürhegyen előkerült két római kancsó a kajári postamesternő, özv. Kovács Antalné tulajdonában. Marosi Arnold, FEJÉR MEGYE NÉPE ÉS VALLÁSI VISZONYAI A RÓMAI URALOM IDEJÉN. Székesfehérvári Szemle 1939, 23—37 1., I—IV tábla. Az