Folia archeologica 3-4.

Szabó Kálmán: Ásatási segédeszközök

BIBLIOGRAPHIA 303 ainsi, nous en avons conclu à un fait beaucoup plus significatif, que n'est la diminution des boutons. Les questions soulevées se rapportent strictement à l'usage jadis de l'ustensile, employé comme directive principale du rang typologique; mon opinion est que, si l'on réserve un rôle tellement important à un ustensile, dans la mise en ordre d'un matériel cohérent, il aurait fallu éclaircir avant les questions soulevées. La réponse, donnée à ces questions, nous aurait rapproché considérablement à la vie même des objets et aux questions relatives (chronologie, mode de fabrication etc.). Je trouve entièrement manqué tout tentative qui systématise, sans pouvoir se rendre compte du rôle des ustensiles (telle l'étude de MM. Willvonseder et Nestor, citée aussi par M. G.) des éléments accessoires, superflus à l'usage (dans le cas actuel le bouton), alors que la structure et la manière d'emploi de l'ustensile fournisKolozsvár. sent de sérieuses possibilités à la systématisation et au dessin du fond que donne l'histoire de la culture. L'éclaircissement de ces questions doit être la prémisse de la communication de matières de tout genre et c'est pour cela qu'en quelque façon que nous soyons reconnaissants à M. G. pour son excellent travail de documentation et pour la stabilisation convaincante du terme supérieur et inférieur du groupe, comme aussi de la délimitation du groupe tardif, je ne peux tout de même pas prendre pour solution, pour des raisons méthodologiques, sa chronologie, dressée en relation avec les trouvailles de bronze. Il est à espérer que nous recevrons la réponse à ces questions au cours de la publication du matériel complet et nous attendons, justement pour cela, avec des exigences redoublées, les résultats suivants de la collaboration très utile des auteurs. GYULA LÁSZLÓ Brelich Angelo, AQUINCUM VALLÁSOS ÉLETE Laureae Aquincenses Memoriae Valentini Kuzsinszky Dicatae. Dissertationes Pannonicae Ser. II. n°. 10. pp. 20—142. Régészeti irodalmunkban ritka az összefoglalás. A pannóniai rómaiság vallását illetőleg is alig történt valami Récsey kísérlete óta, legfeljebb külső szempontok szerint, egy-egy főleg keleti-istenség kultusza körül csoportosították az összefüggésből kiragadva az anyagot. A lakosság sajátos vallási viszonyaival, a provincia jellegzetességeivel alig törődtek. B. belülről közeledik az anyaghoz, a fejlődést másodlagos problémának tekinti a lényeg megismerése után. Számára Aquincum vallásos emlékeinek megismerése eszköz, hogy a közvetlenül érzékelhető anyagból eljusson az antik világkép újraéléséhez. Egyetlen város emlékeiből megismerni az ókori ember vallásos világát új, de jogos problémaállítás. A polis volt a görög élet kerete, a Római Birodalom ily keretből nőtt ki és ilyen vázra épített. Az idegen alapítású város és vidék-táj ellentéte a Birodalomban mindvégig érezhető. B. is erre a kettőségre épít. Keresi a rómaiság által itt talált adottságokat, rámutat a római városalapítás szempontjaira és arra, hogy a vallásos római szellem nyilt szívvel közeledett a hely sajátos vallásosságához. Az inter

pretatio romana lényege szerinte az, hogy a római a hely ősi isteneit sajátos nyelvén, saját megfelelő istenei által nevezi meg, másfelől ezeket az isteneket a római kultúrát elfogadó barbár, valamint gondolatait latin nyelven, a római istenek nevével és alakjával fejezi ki, mert a római formát lényegileg azonosnak, de tökéletesebbnek ismeri fel. Ez a fejtegetés, B. munkájának legkiemelkedőbb része. Rámutat azután az illyr és kelta őslakosság vallásos adottságaira. B. munkája első fejezetében a hely istenségeit tárgyalja. Az Itáliában is jól ismert Silvanus aránytalan jelentősége mögött Pánnal rokon illyr istent ismer fel, kinek társai a Nymphákkal és Matronákkal rokon Silvanák. Világa kiterjed a lét és nemlét minden vonatkozására, de nem szellemi, sok hive van a foglalás által idesodort alacsonyabb állásúak között is. Gyakran jelenik meg vele együtt' Diana, nem a klasszikus Artemis, de a Nemesisszel rokon Potnia Thérón gyanánt. Ezt az illyr gyökerű vallásosságot a keltákéhoz a Sulevia Matrónák, a földszerű Epona és a phallikus-komikus halálszimbolika vezeti át. A kelta jellegű vallásosság a működő chthonikus erőt kifejező Volcanus-Sedatus kultuszában nyilvánul meg leginkább, tisztán helyi vonatkozásúak Danuvius, Neptunus és Terra Mater. A ragyogóan megírt II. fejezet a város és állam isteneit tárgyalja. A példa: az Urbs, Dea Roma, a keret: a provincia kultusza, a középpont: a kapitóliumi triász. E vallásosság hordozója mindenki, akinek köze van a városhoz, államhoz, a legátustól a katonáig, de a birodalmi gondolattól eltelt barbárok is még legszemélyesebb ügyeikben is. Katonának lenni életforma, a katonaság ebből űz kultuszt, ezt a veszélyeztetett Aquincumban otthon lévő Mars fejezi ki és Fortuna, Victoria, Pax. Ez a vallásosság a császárkorra jellemző dualizmust képviseli, melyet a Birodalom és a barbárok, fény és homály, élet és halál küzdelmében látnak meg. A győzelem letéteményese a császár, kinek üdve a Birodaloméval egy. A katonák magánkezdeményezésből is vállalják a császár kultuszát, a város odaadását a birodalmi gondolatnak a gyakran libertusokból rekrutálódó Augustales tartják ébren. A császárünnepek aranykorszimbolikáját az ekkor szétosztott mézeskalácsok idézik fel, rajtuk a dionysosi erotikus teljesség mellett gyakoriak a császári diadal ábrázolásai. A mindennapi élet vallásosságát tárgyalja B. a III. fejezetben. A Birodalom nivelláló hatása következtében itt találjuk a legkevesebb sajátost, mégis jellemző Venus, Apollo és Mercurius háttérbe szorulása. Az itteni marsi légkörben otthon van Fortuna és Nemesis és nemcsak /